Job 41

Prendras-tu le crocodile à l'hameçon? Saisiras-tu sa langue avec une corde?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Mettras-tu un jonc dans ses narines? Lui perceras-tu la mâchoire avec un crochet?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Te pressera-t-il de supplication? Te parlera-t-il d'une voix douce?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Fera-t-il une alliance avec toi, Pour devenir à toujours ton esclave?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Joueras-tu avec lui comme avec un oiseau? L'attacheras-tu pour amuser tes jeunes filles?

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Les pêcheurs en trafiquent-ils? Le partagent-ils entre les marchands?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Couvriras-tu sa peau de dards, Et sa tête de harpons?

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Dresse ta main contre lui, Et tu ne t'aviseras plus de l'attaquer.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Voici, on est trompé dans son attente; A son seul aspect n'est-on pas terrassé?

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Nul n'est assez hardi pour l'exciter; Qui donc me résisterait en face?

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

De qui suis-je le débiteur? Je le paierai. Sous le ciel tout m'appartient.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Je veux encore parler de ses membres, Et de sa force, et de la beauté de sa structure.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Qui soulèvera son vêtement? Qui pénétrera entre ses mâchoires?

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Qui ouvrira les portes de sa gueule? Autour de ses dents habite la terreur.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Ses magnifiques et puissants boucliers Sont unis ensemble comme par un sceau;

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Ils se serrent l'un contre l'autre, Et l'air ne passerait pas entre eux;

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Ce sont des frères qui s'embrassent, Se saisissent, demeurent inséparables.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Ses éternuements font briller la lumière; Ses yeux sont comme les paupières de l'aurore.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Des flammes jaillissent de sa bouche, Des étincelles de feu s'en échappent.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Une fumée sort de ses narines, Comme d'un vase qui bout, d'une chaudière ardente.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Son souffle allume les charbons, Sa gueule lance la flamme.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

La force a son cou pour demeure, Et l'effroi bondit au-devant de lui.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Ses parties charnues tiennent ensemble, Fondues sur lui, inébranlables.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Son coeur est dur comme la pierre, Dur comme la meule inférieure.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Quand il se lève, les plus vaillants ont peur, Et l'épouvante les fait fuir.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

C'est en vain qu'on l'attaque avec l'épée; La lance, le javelot, la cuirasse, ne servent à rien.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Il regarde le fer comme de la paille, L'airain comme du bois pourri.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

La flèche ne le met pas en fuite, Les pierres de la fronde sont pour lui du chaume.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Il ne voit dans la massue qu'un brin de paille, Il rit au sifflement des dards.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Sous son ventre sont des pointes aiguës: On dirait une herse qu'il étend sur le limon.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Il fait bouillir le fond de la mer comme une chaudière, Il l'agite comme un vase rempli de parfums.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Il laisse après lui un sentier lumineux; L'abîme prend la chevelure d'un vieillard.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Sur la terre nul n'est son maître; Il a été créé pour ne rien craindre.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Il regarde avec dédain tout ce qui est élevé, Il est le roi des plus fiers animaux.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.