Psalms 106

Halleluja. Kiittäkäät Herraa! sillä hän on hyvä, ja hänen laupiutensa pysyy ijankaikkisesti.

Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.

Kuka taitaa puhua ulos Herran suurta voimaa, ja ylistää kaikkia hänen kiitettäviä tekojansa?

Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?

Autuaat ovat, jotka käskyn pitävät ja aina vanhurskauden tekevät.

Boldog, a ki megtartja a törvényt, *és* igazán cselekszik minden időben.

Herra, muista minua armos perästä, jonkas kansalles luvannut olet: opi minua sinun autuudellas,

Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,

Että minä näkisin valittujes menestyksen, ja iloitsisin kansas ilossa, ja kerskaisin perimises kanssa.

Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, *és* örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

Me teimme syntiä meidän isäimme kanssa: me teimme väärin, ja olemme olleet jumalattomat.

Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.

Ei meidän isämme tahtoneet ymmärtää Egyptissä sinun ihmeitäs, eikä muistaneet sinun suurta laupiuttas, ja olivat meren tykönä tottelemattomat, Punaisen meren tykönä.

Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

Kuitenkin autti hän heitä nimensä tähden, niin että hän voimansa osoitti.

De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

Ja hän uhkasi Punaista merta, niin se kuivui; ja vei heitä syvyyden lävitse, niinkuin korvessa,

Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.

Ja vapahti heitä niiden käsistä, joka heitä vihasivat, ja lunasti heitä vihollistensa käsistä.

És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.

Ja vedet peittivät heidän vainollisensa, niin ettei yksikään eläväksi jäänyt.

Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.

Silloin he uskoivat hänen sanansa, ja veisasivat hänen kiitoksensa.

És hittek az ő beszédeinek, *és* énekelték az ő dicséretét.

Mutta he unohtivat pian hänen työnsä, ja ei ottaneet hänen neuvoansa.

Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!

He kiehuivat himosta korvessa, ja kiusasivat Jumalaa erämaassa.

Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

Mutta hän antoi heille heidän anomisensa, ja lähetti heille laihuuden heidän himonsa tähden.

És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

Ja he asettuivat Mosesta vastaan leirissä, Aaronia Herran pyhää vastaan.

És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

Maa aukeni ja nieli Datanin, ja peitti Abiramin joukon,

Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

Ja tuli syttyi heidän joukossansa, ja liekki poltti jumalattomat.

És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

He tekivät vasikan Horebissa, ja kumarsivat valettua kuvaa.

Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.

Ja he muuttelivat kunniansa härjän muotoon, joka heiniä syö.

Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

He unohtivat Jumalan, vapahtajansa, joka oli niin suuria töitä tehnyt Egyptissä,

Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,

Ihmeitä Hamin maalla, ja peljättäviä töitä Punaisen meren tykönä.

Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

Ja hän sanoi heitä hukuttavansa, ellei Moses hänen valittunsa olisi seisonut siinä välissä, ja palauttanut hänen vihaansa, ettei hän ratki heitä kadottanut.

Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse *őket.*

Ja he katsoivat sen ihanan maan ylön, eikä uskoneet hänen sanaansa,

És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.

Ja napisivat majoissansa, eikä olleet kuuliaiset Herran äänelle.

És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

Ja hän nosti kätensä heitä vastaan, maahan lyödäksensä heitä korvessa,

De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;

Ja heittääksensä heidän siemenensä pakanain sekaan, ja hajoittaaksensa heitä maakuntiin.

S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.

Ja he ryhtyivät BaalPeoriin, ja söivät kuolleiden (epäjumalain) uhreista,

Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

Ja vihoittivat hänen töillänsä; niin tuli myös rangaistus heidän sekaansa.

És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

Niin Pinehas astui edes, ja lepytti asian, ja rangaistus lakkasi.

Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.

Ja se luettiin hänelle vanhurskaudeksi, suvusta sukuun ijankaikkisesti.

És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

Ja vihoittivat hänen riitaveden tykönä ja tapahtui Mosekselle pahoin heidän tähtensä;

Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

Sillä he saattivat hänen sydämensä murheelliseksi, niin että hän sanoissansa eksyi.

Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

Ei he hukuttaneet pakanoita, niinkuin Herra heille käskenyt oli,

Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.

Vaan sekaantuivat pakanain sekaan, ja oppivat heidän töitänsä,

Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

Ja palvelivat heidän epäjumaliansa; ja ne tulivat heille paulaksi.

És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.

Ja he uhrasivat poikansa ja tyttärensä perkeleille,

És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

Ja vuodattivat viattoman veren, poikainsa ja tyttäriensä veren, jotka he uhrasivat Kanaanealaisten epäjumalille, niin että maa veren vioilla turmeltiin,

És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.

Ja saastuttivat itsensä omissa töissänsä, ja tekivät huorin teoissansa.

És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

Niin julmistui Herran viha kansansa päälle, ja hän kauhistui perimistänsä,

De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.

Ja hylkäsi ne pakanain käsiin, että ne vallitsivat heitä, jotka heitä vihasivat.

És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.

Ja heidän vihollisensa ahdistivat heitä, ja he painettiin heidän kätensä alle.

És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

Hän monesti heitä pelasti; mutta he vihoittivat hänen neuvoillansa, ja he painettiin alas pahain tekoinsa tähden.

Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.

Ja hän näki heidän tuskansa, kuin hän heidän valituksensa kuuli,

De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

Ja muisti liittonsa, jonka hän heidän kanssansa tehnyt oli, ja katui sitä suuresta laupiudestansa,

És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.

Ja antoi heidän löytää armon kaikkein edessä, jotka heitä vanginneet olivat.

És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.

Auta meitä, Herra meidän Jumalamme, ja kokoa meitä pakanoista, että kiittäisimme sinun pyhää nimeäs, ja kehuisimme sinun kiitostas.

Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

Kiitetty olkoon Herra Israelin Jumala, ijankaikkisuudesta niin ijankaikkisuuteen: ja sanokaan kaikki kansa: Amen, Halleluja!

Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.