Psalms 107

Kiittäkäät Herraa; sillä hän on hyvä, ja hänen laupiutensa pysyy ijankaikkisesti.

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Sanokaan Herran lunastetut, jotka hän on tuskasta vapahtanut,

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

Ja jotka hän on maakunnista koonnut, idästä ja lännestä, pohjoisesta ja etelästä,

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

Jotka eksyksissä vaelsivat korvessa umpitietä, ja ei he löytäneet kaupunkia asuaksensa,

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Isoovaiset ja janoovaiset; ja heidän sielunsa vaipui heissä.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän pelasti heitä heidän hädistänsä,

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Ja vei heitä oikiaa tietä, että he menivät asuinkaupunkiin.

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee:

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Että hän ravitsee himoitsevaisen sielun ja täyttää isoovaisen sielun hyvyydellä.

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

Jotka istuvat pimeässä ja kuoleman varjossa, vangitut ahdistuksessa ja raudoissa:

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

Että he olivat Jumalan käskyä vastaan kovakorvaiset, ja olivat katsoneet ylön ylimmäisen lain;

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Sentähden täytyi heidän sydämensä onnettomuudella vaivattaa, niin että he lankesivat, ja ei kenkään heitä auttanut.

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän autti heitä heidän hädistänsä,

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Ja vei heitä pimeydestä ulos ja kuoleman varjosta, ja särki heidän siteensä.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee:

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Että hän särkee vaskiportit, ja rikkoo rautaiset salvat.

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

Hullut, jotka rangaistiin ylitsekäymisensä tähden, ja synteinsä tähden,

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

Heidän sielunsa kauhistui kaikkea ruokaa, ja saivat kuolintautinsa.

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän autti heitä heidän hädistänsä.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Hän lähetti sanansa ja paransi heitä, ja pelasti heitä, ettei he kuolleet.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee,

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Ja uhratkaan kiitosuhria, ja luetelkaan hänen tekojansa ilolla.

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

Jotka haaksilla meressä vaeltavat, ja asiansa toimittavat suurilla vesillä,

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

He näkivät Herran työt, ja hänen ihmeensä syvyydessä.

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

Kuin hän sanoi, ja paisutti suuren ilman, joka aallot nosti ylös,

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Niin he menivät ylös taivasta kohden ja menivät syvyyteen alas, että heidän sielunsa ahdistuksesta epäili,

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Että he horjuivat ja hoipertelivat niinkuin juopuneet, ja ei silleen neuvoa tietäneet;

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän autti heitä heidän hädistänsä.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Ja hän hillitsi kovan ilman, että aallot asettuivat.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Ja he tulivat iloisiksi, että tyveni, ja hän vei heitä satamaan heidän mielensä jälkeen.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

Ja ylistäkään häntä kansan seurakunnassa, ja kiittäkään häntä vanhimpain seassa,

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Joka virrat teki erämaaksi, ja vesilähteet kuivaksi maaksi,

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

Ettei hedelmällinen maa mitään kantanut, heidän pahuutensa tähden, jotka siinä asuivat.

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

Erämaan teki hän vesilammiksi ja kuivan maan vesilähteeksi,

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Ja asetti sinne isoovaiset; ja he valmistivat siihen kaupunkia, jossa he asuivat,

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

Ja kylvivät pellot ja viinapuita istuttivat, ja saivat jokavuotisen hedelmän.

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Ja hän siunasi heitä ja he sangen suuresti enenivät, ja hän antoi paljon karjaa heille;

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Jotka olivat painetut alas ja sorretut pahain väkivallalta ja ahdistukselta,

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

Koska ylönkatse päämiesten päälle vuodatettu oli, ja kaikki maa eksyksissä ja autiona oli.

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

Ja hän varjeli köyhää raadollisuudesta, ja enensi hänen sukunsa niinkuin lauman.

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

Näitä vanhurskaat näkevät ja iloitsevat, ja jokainen paha suu pitää tukittaman.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Kuka on taitava ja näitä kätkee, se ymmärtää Herran moninaisen laupiuden.

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!