Job 31

pepigi foedus cum oculis meis ut ne cogitarem quidem de virgine
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
quam enim partem haberet Deus in me desuper et hereditatem Omnipotens de excelsis
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
numquid non perditio est iniquo et alienatio operantibus iniustitiam
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
nonne ipse considerat vias meas et cunctos gressus meos dinumerat
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
si ambulavi in vanitate et festinavit in dolo pes meus
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
adpendat me in statera iusta et sciat Deus simplicitatem meam
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
si declinavit gressus meus de via et si secutum est oculos meos cor meum et in manibus meis adhesit macula
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
seram et alius comedat et progenies mea eradicetur
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
si deceptum est cor meum super mulierem et si ad ostium amici mei insidiatus sum
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
scortum sit alteri uxor mea et super illam incurventur alii
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
hoc enim nefas est et iniquitas maxima
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
ignis est usque ad perditionem devorans et omnia eradicans genimina
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
si contempsi subire iudicium cum servo meo et ancillae meae cum disceptarent adversum me
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
quid enim faciam cum surrexerit ad iudicandum Deus et cum quaesierit quid respondebo illi
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
numquid non in utero fecit me qui et illum operatus est et formavit in vulva unus
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
si negavi quod volebant pauperibus et oculos viduae expectare feci
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
si comedi buccellam meam solus et non comedit pupillus ex ea
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
quia ab infantia mea crevit mecum miseratio et de utero matris meae egressa est mecum
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
si despexi pereuntem eo quod non habuerit indumentum et absque operimento pauperem
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
si non benedixerunt mihi latera eius et de velleribus ovium mearum calefactus est
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
si levavi super pupillum manum meam etiam cum viderem me in porta superiorem
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
umerus meus a iunctura sua cadat et brachium meum cum suis ossibus confringatur
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
semper enim quasi tumentes super me fluctus timui Deum et pondus eius ferre non potui
Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
si putavi aurum robur meum et obrizae dixi fiducia mea
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
si laetatus sum super multis divitiis meis et quia plurima repperit manus mea
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
si vidi solem cum fulgeret et lunam incedentem clare
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
et lactatum est in abscondito cor meum et osculatus sum manum meam ore meo
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
quae est iniquitas maxima et negatio contra Deum altissimum
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
si gavisus sum ad ruinam eius qui me oderat et exultavi quod invenisset eum malum
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
non enim dedi ad peccandum guttur meum ut expeterem maledicens animam eius
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
si non dixerunt viri tabernaculi mei quis det de carnibus eius ut saturemur
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
foris non mansit peregrinus ostium meum viatori patuit
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
si abscondi quasi homo peccatum meum et celavi in sinu meo iniquitatem meam
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
si expavi ad multitudinem nimiam et despectio propinquorum terruit me et non magis tacui nec egressus sum ostium
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!
quis mihi tribuat auditorem ut desiderium meum Omnipotens audiat et librum scribat ipse qui iudicat
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
ut in umero meo portem illum et circumdem illum quasi coronam mihi
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
per singulos gradus meos pronuntiabo illum et quasi principi offeram eum
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
si adversum me terra mea clamat et cum ipsa sulci eius deflent
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
si fructus eius comedi absque pecunia et animam agricolarum eius adflixi
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
pro frumento oriatur mihi tribulus et pro hordeo spina finita sunt verba Iob
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.