Job 32

omiserunt autem tres viri isti respondere Iob eo quod iustus sibi videretur

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

et iratus indignatusque Heliu filius Barachel Buzites de cognatione Ram iratus est autem adversus Iob eo quod iustum se esse diceret coram Deo

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

porro adversum amicos eius indignatus est eo quod non invenissent responsionem rationabilem sed tantummodo condemnassent Iob

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

igitur Heliu expectavit Iob loquentem eo quod seniores se essent qui loquebantur

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

cum autem vidisset quod tres respondere non potuissent iratus est vehementer

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

respondensque Heliu filius Barachel Buzites dixit iunior sum tempore vos autem antiquiores idcirco dimisso capite veritus sum indicare vobis meam sententiam

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

sperabam enim quod aetas prolixior loqueretur et annorum multitudo doceret sapientiam

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

sed ut video spiritus est in hominibus et inspiratio Omnipotentis dat intellegentiam

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

non sunt longevi sapientes nec senes intellegunt iudicium

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

ideo dicam audite me ostendam vobis etiam ego meam scientiam

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

expectavi enim sermones vestros audivi prudentiam vestram donec disceptaremini sermonibus

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

et donec putabam vos aliquid dicere considerabam sed ut video non est qui arguere possit Iob et respondere ex vobis sermonibus eius

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

ne forte dicatis invenimus sapientiam Deus proiecit eum non homo

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

nihil locutus est mihi et ego non secundum vestros sermones respondebo illi

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

extimuerunt non responderunt ultra abstuleruntque a se eloquia

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

quoniam igitur expectavi et non sunt locuti steterunt nec responderunt ultra

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

respondebo et ego partem meam et ostendam scientiam meam

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

plenus sum enim sermonibus et coartat me spiritus uteri mei

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

en venter meus quasi mustum absque spiraculo quod lagunculas novas disrumpit

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

loquar et respirabo paululum aperiam labia mea et respondebo

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

non accipiam personam viri et Deum homini non aequabo

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

nescio enim quamdiu subsistam et si post modicum tollat me factor meus

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!