Job 30

nunc autem derident me iuniores tempore quorum non dignabar patres ponere cum canibus gregis mei

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

quorum virtus manuum erat mihi pro nihilo et vita ipsa putabantur indigni

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

egestate et fame steriles qui rodebant in solitudine squalentes calamitate et miseria

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

et mandebant herbas et arborum cortices et radix iuniperorum erat cibus eorum

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

qui de convallibus ista rapientes cum singula repperissent ad ea cum clamore currebant

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

in desertis habitabant torrentium et in cavernis terrae vel super glaream

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

qui inter huiuscemodi laetabantur et esse sub sentibus delicias conputabant

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

filii stultorum et ignobilium et in terra penitus non parentes

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

nunc in eorum canticum versus sum et factus sum eis proverbium

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

abominantur me et longe fugiunt a me et faciem meam conspuere non verentur

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

faretram enim suam aperuit et adflixit me et frenum posuit in os meum

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

ad dexteram orientis calamitatis meae ilico surrexerunt pedes meos subverterunt et oppresserunt quasi fluctibus semitis suis

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

dissipaverunt itinera mea insidiati sunt mihi et praevaluerunt et non fuit qui ferret auxilium

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

quasi rupto muro et aperta ianua inruerunt super me et ad meas miserias devoluti sunt

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

redactus sum in nihili abstulisti quasi ventus desiderium meum et velut nubes pertransiit salus mea

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

nunc autem in memet ipso marcescit anima mea et possident me dies adflictionis

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

nocte os meum perforatur doloribus et qui me comedunt non dormiunt

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

in multitudine eorum consumitur vestimentum meum et quasi capitio tunicae sic cinxerunt me

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

conparatus sum luto et adsimilatus favillae et cineri

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

clamo ad te et non exaudis me sto et non respicis me

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

mutatus es mihi in crudelem et in duritia manus tuae adversaris mihi

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

elevasti me et quasi super ventum ponens elisisti me valide

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

scio quia morti tradas me ubi constituta domus est omni viventi

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

verumtamen non ad consumptionem eorum emittis manum tuam et si corruerint ipse salvabis

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

flebam quondam super eum qui adflictus erat et conpatiebatur anima mea pauperi

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

expectabam bona et venerunt mihi mala praestolabar lucem et eruperunt tenebrae

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

interiora mea efferbuerunt absque ulla requie praevenerunt me dies adflictionis

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

maerens incedebam sine furore consurgens in turba clamavi

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

frater fui draconum et socius strutionum

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

cutis mea denigrata est super me et ossa mea aruerunt prae caumate

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

versa est in luctum cithara mea et organum meum in vocem flentium

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.