Luke 22

Det osyrade brödets högtid, som ock kallas påsk, var nu nära.

Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

Och översteprästerna och de skriftlärde sökte efter tillfälle att röja honom ur vägen. De fruktade nämligen för folket.

És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.

Men Satan for in i Judas, som kallades Iskariot, och som var en av de tolv.

Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

Denne gick bort och talade med översteprästerna och befälhavarna för tempelvakten om huru han skulle överlämna honom åt dem.

És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.

Då blevo de glada och förklarade sig villiga att giva honom en summa penningar.

És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;

Och han gick in på deras anbud och sökte sedan efter lägligt tillfälle att förråda honom åt dem, utan att någon folkskockning uppstod.

Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

Så kom nu den dag i det osyrad brödets högtid, då man skulle slakta påskalammet.

Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

Då sände han åstad Petrus och Johannes och sade: »Gån åstad och reden till åt oss, så att vi kunna äta påskalammet.»

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

De frågade honom: Var vill du att vi skola reda till det?»

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

Han svarade dem: När I kommen in i staden, skolen I möta en man som bär en kruka vatten. Följen honom till det hus där han går in.

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.

Och sägen till husbonden i det huset: 'Mästaren frågar dig: Var finnes härbärget där jag skall äta påskalammet med mina lärjungar?'

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

Då skall han visa eder en stor sal i övre våningen, ordnad för måltid; reden till där.»

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

Och de gingo åstad och funno det så som han hade sagt dem; och de redde till påskalammet.

Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

Och när stunden var inne, lade han sig till bords, och apostlarna med honom.

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

Och han sade till dem: »Jag har högeligen åstundat att äta detta påskalamm med eder, förrän mitt lidande begynner;

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

ty jag säger eder att jag icke mer skall fira denna högtid, förrän den kommer till fullbordan i Guds rike.»

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

Och han lät giva sig en kalk och tackade Gud och sade: »Tagen detta och delen eder emellan;

És *a* pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

ty jag säger eder att jag härefter icke, förrän Guds rike kommer, skall dricka av det som kommer från vinträd.»

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

Sedan tog han ett bröd och tackade Gud och bröt det och gav åt dem och sade: »Detta är min lekamen, som varder utgiven för eder. Gören detta till min åminnelse.»

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Sammalunda tog han ock kalken, efter måltiden, och sade: »Denna kalk är det nya förbundet, i mitt blod, som varder utgjutet för eder.

Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

Men se, den som förråder mig, hans hand är med mig på bordet.

De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

Ty Människosonen skall gå bort, såsom förut är bestämt; men ve den människa genom vilken han bliver förrådd!»

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

Och de begynte tala med varandra om vilken av dem det väl kunde vara som skulle göra detta.

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

En tvist uppstod ock mellan dem om vilken av dem som skulle räknas för den störste.

Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

Då sade han till dem: »Konungarna uppträda mot sina folk såsom härskare, och de som hava myndighet över folken låta kalla sig 'nådige herrar'.

Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.

Men så är det icke med eder; utan den som är störst bland eder, han vare såsom den yngste, och den som är den förnämste, han vare såsom en tjänare.

De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.

Ty vilken är större: den som ligger till bords eller den som tjänar? Är det icke den som ligger till bords? Och likväl är jag här ibland eder såsom en tjänare. --

Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

Men I ären de som hava förblivit hos mig i mina prövningar;

Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

och såsom min Fader har överlåtit konungslig makt åt mig, så överlåter jag likadan makt åt eder,

Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

så att I skolen få äta och dricka vid mitt bord i mitt rike och sitta på troner såsom domare över Israels tolv släkter.

Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

Simon, Simon! Se, Satan har begärt att få eder i sitt våld, för att kunna sålla eder såsom vete;

Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

men jag har bett för dig, att din tro icke må bliva om intet. Och när du en gång har omvänt dig, så styrk dina bröder.»

De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

Då sade han till honom: »Herre, jag är redo att med dig både gå i fängelse och gå i döden.»

Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

Men han svarade: »Jag säger dig, Petrus: I dag skall icke hanen gala, förrän du tre gånger har förnekat mig och sagt att du icke känner mig.»

És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

Ytterligare sade han till dem: »När jag sände eder åstad utan penningpung, utan ränsel, utan skor, icke fattades eder då något?» De svarade: »Intet.»

És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.

Då sade han till dem: »Nu åter må den som har en penningpung taga den med sig, och den som har en ränsel, han göre sammalunda; och den som icke har något svärd, han sälje sin mantel och köpe sig ett sådant.

Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

Ty jag säger eder att på mig måste fullbordas detta skriftens ord: 'Han blev räknad bland ogärningsmän'. Ja, det som är förutsagt om mig, det går nu i fullbordan»

Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

Då sade de: »Herre, se här äro två svärd.» Han svarade dem: »Det är nog.»

Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

Och han gick ut och begav sig till Oljeberget, såsom hans sed var; och hans lärjungar följde honom.

És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.

Men när han hade kommit till platsen, sade han till dem: »Bedjen att I icke mån komma i frestelse.»

És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Sedan gick han bort ifrån dem, vid pass ett stenkast, och föll ned på sina knän och bad

És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

och sade: »Fader, om det är din vilja, så tag denna kalk ifrån mig. Dock, ske icke min vilja, utan din.»

Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Då visade sig för honom en ängel från himmelen, som styrkte honom.

És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.

Men han hade kommit i svår ångest och bad allt ivrigare, och hans svett blev såsom blodsdroppar, som föllo ned på jorden.

És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

När han sedan stod upp från bönen och kom tillbaka till lärjungarna, fann han dem insomnade av bedrövelse.

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

Då sade han till dem: »Varför soven I? Stån upp, och bedjen att I icke mån komma i frestelse.»

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Och se, medan han ännu talade, kom en folkskara; och en av de tolv, den som hette Judas, gick framför dem. Och han trädde fram till Jesus för att kyssa honom.

És mikor még beszéle, ímé sokaság *jöve,* melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

Men Jesus sade till honom: »Judas, förråder du Människosonen med en kyss?»

Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

Då nu de som voro med Jesus sågo vad som var på färde, frågade de: »Herre, skola vi hugga till med svärd?»

Látván pedig azok, a kik ő körülötte *valának,* a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

Och en av dem högg till översteprästens tjänare och högg så av honom högra örat.

És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

Då svarade Jesus och sade: »Låten det gå så långt.» Och han rörde vid hans öra och helade honom.

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

Sedan sade Jesus till dem som hade kommit emot honom, till översteprästerna och befälhavarna för tempelvakten och de äldste: »Såsom mot en rövare haven I gått ut med svärd och stavar.

Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

Fastän jag var dag har varit med eder i helgedomen, haven I icke sträckt ut edra händer emot mig men detta är eder stund, och nu råder mörkrets makt.»

Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

Så grepo de honom och förde honom åstad in i översteprästens hus. Och Petrus följde efter på avstånd.

Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.

Och de tände upp en eld mitt på gården och satte sig där tillsammans, och Petrus satte sig ibland dem.

És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.

Men en tjänstekvinna, som fick se honom, där han satt vid elden fäste ögonen på honom och sade: »Också denne var med honom.

És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!

Men han nekade och sade: »Kvinna, jag känner honom icke.»

Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

Kort därefter fick en annan, en av mannen, se honom och sade: »Också du är en av dem.» Men Petrus svarade: »Nej, det är jag icke.»

És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

Vid pass en timme därefter kom en annan som bedyrade och sade: »Förvisso var också denne med honom; han är ju ock en galilé.»

És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

Då svarade Petrus: »Jag förstår icke vad du menar.» Och i detsamma, medan han ännu talade, gol hanen.

Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.

Då vände Herren sig om och såg på Petrus; och Petrus kom då ihåg Herrens ord, huru han hade sagt till honom: »Förrän hanen i dag har galit, skall du tre gånger förneka mig.»

És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

Och han gick ut och grät bitterligen.

És kimenvén Péter, keservesen síra.

Och de män som höllo Jesus fången begabbade honom och misshandlade honom.

És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.

De höljde över honom och frågade honom och sade: »Profetera: vem var det som slog dig?»

És *szemeit* betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

Många andra smädliga ord talade de ock mot honom.

És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

Men när det blev dag, församlade sig folkets äldste, överstepräster och skriftlärde, och läto föra honom inför sitt Stora råd

És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,

och sade: »Är du Messias, så säg oss det.» Men han svarade dem: »Om jag säger eder det, så tron I det icke.

Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

Och om jag frågar, så svaren I icke.

De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

Men härefter skall Människosonen sitta på den gudomliga Maktens högra sida.»

Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

Då sade de alla: »Så är du då Guds Son?» Han svarade dem: »I sägen det själva, att jag är det.»

Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

Då sade de: »Vad behöva vi mer något vittnesbörd? Vi hava ju själva nu hört det av hans egen mun.»

Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.