Job 31

 Ett förbund slöt jag med mina ögon:  aldrig skulle jag skåda efter någon jungfru.

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

 Vilken lott finge jag eljest av Gud i höjden,  vilken arvedel av den Allsmäktige därovan?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

 Ofärd kommer ju över de orättfärdiga,  och olycka drabbar ogärningsmän.

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

 Ser icke han mina vägar,  räknar han ej alla mina steg?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

 Har jag väl umgåtts med lögn,  och har min fot varit snar till svek?

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

 Nej, må jag vägas på en riktig våg,  så skall Gud förnimma min ostrafflighet.

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

 Hava mina steg vikit av ifrån vägen,  har mitt hjärta följt efter mina ögon,  eller låder vid min händer en fläck?

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

 Då må en annan äta var jag har sått,  och vad jag har planterat må ryckas upp med roten.

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

 Har mitt hjärta låtit dåra sig av någon kvinna,  så att jag har stått på lur vid min nästas dörr?

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

 Då må min hustru mala mjöl åt en annan,  och främmande män må då famntaga henne.

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

 Ja, sådant hade varit en skändlighet,  en straffbar missgärning hade det varit,

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

 en eld som skulle förtära intill avgrunden  och förhärja till roten all min gröda.

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

 Har jag kränkt min tjänares eller tjänarinnas rätt,  när de hade någon tvist med mig?

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

 Vad skulle jag då göra, när Gud stode upp,  och när han hölle räfst, vad kunde jag då svara honom?

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

 Han som skapade mig skapade ju och dem i moderlivet,  han, densamme, har berett dem i modersskötet.

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

 Har jag vägrat de arma vad de begärde  eller låtit änkans ögon försmäkta?

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

 Har jag ätit mitt brödstycke allena,  utan att den faderlöse och har fått äta därav?

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

 Nej, från min ungdom fostrades han hos mig såsom hos en fader,  och från min moders liv var jag änkors ledare.

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

 Har jag kunnat se en olycklig gå utan kläder,  se en fattig ej äga något att skyla sig med?

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

 Måste ej fastmer hans länd välsigna mig,  och fick han ej värma sig i ull av mina lamm?

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

 Har jag lyft min hand mot den faderlöse,  därför att jag såg mig hava medhåll i porten?

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

 Då må min axel lossna från sitt fäste  och min arm brytas av ifrån sin led.

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

 Jag måste då frukta ofärd ifrån Gud  och skulle stå maktlös inför hans majestät.

Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

 Har jag satt mitt hopp till guldet  och kallat guldklimpen min förtröstan?

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

 Var det min glädje att min rikedom blev så stor,  och att min hand förvärvade så mycket?

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

 Hände det, när jag såg solljuset, huru det sken,  och månen, huru härligt den gick fram,

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

 att mitt hjärta hemligen lät dåra sig,  så att jag med handkyss gav dem min hyllning?

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

 Nej, också det hade varit en straffbar missgärning;  därmed hade jag ju förnekat Gud i höjden.

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

 Har jag glatt mig åt min fiendes ofärd  och fröjdats, när olycka träffade honom?

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

 Nej, jag tillstadde ej min mun att synda så,  ej att med förbannelse begära hans liv.

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

 Och kan mitt husfolk icke bevittna  att envar fick mätta sig av kött vid mitt bord?

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

 Främlingen behövde ej stanna över natten på gatan,  mina dörrar lät jag stå öppna utåt vägen.

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

 Har jag på människovis skylt mina överträdelser  och gömt min missgärning i min barm,

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

 av fruktan för den stora hopen  och av rädsla för stamfränders förakt,  så att jag teg och ej gick utom min dörr?

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!

 Ack att någon funnes, som ville höra mig!  Jag har sagt mitt ord.  Den Allsmäktige må nu svara mig;  ack att jag finge min vederparts motskrift!

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

 Sannerligen, jag skulle då bära den högt på min skuldra,  såsom en krona skulle jag fästa den på mig.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

 Jag ville då göra honom räkenskap för alla mina steg,  lik en furste skulle jag då träda inför honom.

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

 Har min mark höjt rop över mig,  och hava dess fåror gråtit med varandra?

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

 Har jag förtärt dess gröda obetald  eller utpinat dess brukares liv?

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

 Då må törne växa upp för vete,  och ogräs i stället för korn. Slut på Jobs tal.

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.