Job 32

De tre männen upphörde nu att svara Job, eftersom han höll sig själv för rättfärdig.

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Då blev Elihu, Barakels son, från Bus, av Rams släkt, upptänd av vrede. Mot Job upptändes han av vrede, därför att denne menade sig hava rätt mot Gud;

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

och mot hans tre vänner upptändes hans vrede, därför att de icke funno något svar varmed de kunde vederlägga Job.

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Hittills hade Elihu dröjt att tala till Job, därför att de andra voro äldre till åren än han.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Men då nu Elihu såg att de tre männen icke mer hade något att svara, upptändes hans vrede.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

Så tog då Elihu, Barakels son, från Bus, till orda och sade;  Ung till åren är jag,  I däremot ären gamla.  Därför höll jag mig tillbaka och var försagd  och lade ej fram för eder min mening.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

 Jag tänkte: »Må åldern tala,  och må årens mängd förkunna visdom.»

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

 Dock, på anden i människorna kommer det an,  den Allsmäktiges livsfläkt giver dem förstånd.

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

 Icke de åldriga äro alltid visast,  icke de äldsta förstå bäst vad rätt är.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

 Därför säger jag nu: Hör mig;  jag vill lägga fram min mening, också jag.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

 Se, jag väntade på vad I skullen tala,  jag lyssnade efter förstånd ifrån eder,  efter skäl som I skullen draga fram.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

 Ja, noga aktade jag på eder.  Men se, ingen fanns, som vederlade Job,  ingen bland eder, som kunde svara på hans ord.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

 Nu mån I icke säga: »Vi möttes av vishet;  Gud, men ingen människa, kan nedslå denne.»

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

 Skäl mot min mening har han icke lagt fram,  ej heller skall jag bemöta honom med edra bevis.

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

 Se, nu stå de bestörta och svara ej mer,  målet i munnen hava de mist.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

 Och jag skulle vänta, då de nu intet kunna säga,  då de stå där och ej mer hava något svar!

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

 Nej, också jag vill svara i min ordning,  jag vill lägga fram min mening, också jag.

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

 Ty, fullt upp har jag av skäl,  anden i mitt inre vill spränga mig sönder.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

 Ja, mitt inre är såsom instängt vin,  likt en lägel med nytt vin är det nära att brista.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

 Så vill jag då tala och skaffa mig luft,  jag vill upplåta mina läppar och svara.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

 Jag får ej hava anseende till personen,  och jag skall ej till någon tala inställsamma ord.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

 Nej, jag förstår ej att tala inställsamma ord;  huru lätt kunde ej eljest min skapare rycka mig bort!

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!