Job 41

Niemasz tak śmiałego, coby go obudził; owszem któż się stawi przed twarzą moją?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Któż mi co dał, abym mu oddał? cokolwiek jest pod wszystkiem niebem, moje jest.

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Nie zamilczę członków jego, ani silnej mocy jego, a grzecznego kształtu jego.

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Któż odkryje wierzch odzienia jego? z dwoistemi wędzidłami swemi któż przystąpi do niego?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Wrota gęby jego któż otworzy? bo strach około zębów jego.

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Łuski jego mocne jako tarcze, bardzo ściśle spojone.

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Jedna z drugą tak spojona, że wiatr nie wchodzi między nie.

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Jedna do drugiej przylgnęła, ujęły się, a nie dzielą się.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Kichanie jego czyni blask, a oczy jego są jako powieki zorzy.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Z ust jego lampy wychodzą, a iskry ogniste wyrywają się.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Z nozdrzy jego wychodzi dym, jako z garnca wrzącego, albo kotła.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Dech jego węgle rozpala, a płomień z ust jego wychodzi.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

W szyi jego przemieszkuje moc, a boleść przed nim ucieka.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Sztuki ciała jego spoiły się, całowite są w nim, że się nie porusza.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Serce jego twarde jako kamień, tak twarde, jako sztuka spodniego kamienia młyńskiego.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Gdy się podnosi, drżą mocarze, a od strachu oczyszczają się.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Miecz, który go sięga, nie ostoi się, ani drzewce, ani strzała, ani pancerz.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Żelazo poczyta sobie za plewę, a miedź za drzewo zbótwiałe.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Nie upłoszy go strzała, a jako źdźbło są u niego kamienie z procy.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Strzelbę sobie poczyta jako słomę, a pośmiewa się z szermowania włócznią.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Pod nim są ostre skorupy; ściele sobie na rzeczach ostrych jako na błocie.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Czyni, że wre głębokość jako garniec, a że się mąci morze jako w moździerzu.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Za sobą jasną ścieszkę czyni, tak, że się zdaje, iż przepaść ma siwiznę.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Niemasz na ziemi równego mu, który tak stworzony jest, że się niczego nie boi.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Wszelką rzecz wysoką lekce waży; on jest królem nad wszystkiemi srogiemi zwierzętami.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.