Job 31

Io avevo stretto un patto con gli occhi miei; come dunque avrei fissati gli sguardi sopra una vergine?

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Che parte mi avrebbe assegnata Iddio dall’alto e quale eredità m’avrebbe data l’Onnipotente dai luoghi eccelsi?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

La sventura non è ella per il perverso e le sciagure per quelli che fanno il male?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

Iddio non vede egli le mie vie? non conta tutti i miei passi?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Se ho camminato insieme alla menzogna, se il piede mio s’è affrettato dietro alla frode

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

(Iddio mi pesi con bilancia giusta e riconoscerà la mia integrità)

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

se i miei passi sono usciti dalla retta via, se il mio cuore è ito dietro ai miei occhi, se qualche sozzura mi s’è attaccata alle mani,

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

ch’io semini e un altro mangi, e quel ch’è cresciuto nei miei campi sia sradicato!

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

Se il mio cuore s’è lasciato sedurre per amor d’una donna, se ho spiato la porta del mio prossimo,

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

che mia moglie giri la macina ad un altro, e che altri abusino di lei!

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

Poiché quella è una scelleratezza, un misfatto punito dai giudici,

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

un fuoco che consuma fino a perdizione, e che avrebbe distrutto fin dalle radici ogni mia fortuna.

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

Se ho disconosciuto il diritto del mio servo e della mia serva, quand’eran meco in lite,

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

che farei quando Iddio si levasse per giudicarmi, e che risponderei quando mi esaminasse?

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

Chi fece me nel seno di mia madre non fece anche lui? non ci ha formati nel seno materno uno stesso Iddio?

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Se ho rifiutato ai poveri quel che desideravano, se ho fatto languire gli occhi della vedova,

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

se ho mangiato da solo il mio pezzo di pane senza che l’orfano ne mangiasse la sua parte,

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

io che fin da giovane l’ho allevato come un padre, io che fin dal seno di mia madre sono stato guida alla vedova,

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

se ho visto uno perire per mancanza di vesti o il povero senza una coperta,

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

se non m’hanno benedetto i suoi fianchi, ed egli non s’è riscaldato colla lana dei miei agnelli,

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

se ho levato la mano contro l’orfano perché mi sapevo sostenuto alla porta…

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

che la mia spalla si stacchi dalla sua giuntura, il mio braccio si spezzi e cada!

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

E invero mi spaventava il castigo di Dio, ed ero trattenuto dalla maestà di lui.

Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Se ho riposto la mia fiducia nell’oro, se all’oro fino ho detto: "Tu sei la mia speranza",

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

se mi son rallegrato che le mie ricchezze fosser grandi e la mia mano avesse molto accumulato,

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

se, contemplando il sole che raggiava e la luna che procedeva lucente nel suo corso,

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

il mio cuore, in segreto, s’è lasciato sedurre e la mia bocca ha posato un bacio sulla mano

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

(misfatto anche questo punito dai giudici ché avrei difatti rinnegato l’Iddio ch’è di sopra),

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

se mi son rallegrato della sciagura del mio nemico ed ho esultato quando gli ha incolto sventura

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

(io, che non ho permesso alle mie labbra di peccare chiedendo la sua morte con imprecazione),

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

se la gente della mia tenda non ha detto: "Chi è che non si sia saziato della carne delle sue bestie?"

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

(lo straniero non passava la notte fuori; le mie porte erano aperte al viandante),

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

se, come fan gli uomini, ho coperto i miei falli celando nel petto la mia iniquità,

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

perché avevo paura della folla e dello sprezzo delle famiglie al punto da starmene queto e non uscir di casa…

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!

Oh, avessi pure chi m’ascoltasse!… ecco qua la mia firma! l’Onnipotente mi risponda! Scriva l’avversario mio la sua querela,

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

ed io la porterò attaccata alla mia spalla, me la cingerò come un diadema!

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Gli renderò conto di tutt’i miei passi, a lui m’appresserò come un principe!

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Se la mia terra mi grida contro, se tutti i suoi solchi piangono,

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

se ne ho mangiato il frutto senza pagarla, se ho fatto sospirare chi la coltivava,

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

che invece di grano mi nascano spine, invece d’orzo mi crescano zizzanie!" Qui finiscono i discorsi di Giobbe.

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.