Job 30

E ora servo di zimbello a dei più giovani di me, i cui padri non mi sarei degnato di mettere fra i cani del mio gregge!

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

E a che m’avrebbe servito la forza delle lor mani? Gente incapace a raggiungere l’età matura,

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

smunta dalla miseria e dalla fame, ridotta a brucare il deserto, la terra da tempo nuda e desolata,

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

strappando erba salsa presso ai cespugli, ed avendo per pane radici di ginestra.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Sono scacciati di mezzo agli uomini, grida lor dietro la gente come dietro al ladro,

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

abitano in burroni orrendi, nelle caverne della terra e fra le rocce;

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

ragliano fra i cespugli, si sdraiano alla rinfusa sotto i rovi;

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

gente da nulla, razza senza nome, cacciata via dal paese a bastonate.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

E ora io sono il tema delle loro canzoni, il soggetto dei loro discorsi.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Mi aborrono, mi fuggono, non si trattengono dallo sputarmi in faccia.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Non han più ritegno, m’umiliano, rompono ogni freno in mia presenza.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Questa genia si leva alla mia destra, m’incalzano, e si appianano le vie contro di me per distruggermi.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Hanno sovvertito il mio cammino, lavorano alla mia ruina, essi che nessuno vorrebbe soccorrere!

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

S’avanzano come per un’ampia breccia, si precipitano innanzi in mezzo alle ruine.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Terrori mi si rovesciano addosso; l’onor mio è portato via come dal vento, è passata come una nube la mia felicità.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

E ora l’anima mia si strugge in me, m’hanno còlto i giorni dell’afflizione.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

La notte mi trafigge, mi stacca l’ossa, e i dolori che mi rodono non hanno posa.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Per la gran violenza del mio male la mia veste si sforma, mi si serra addosso come la tunica.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Iddio m’ha gettato nel fango, e rassomiglio alla polvere e alla cenere.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Io grido a te, e tu non mi rispondi; ti sto dinanzi, e tu mi stai a considerare!

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Ti sei mutato in nemico crudele verso di me; mi perseguiti con la potenza della tua mano.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Mi levi per aria, mi fai portar via dal vento, e mi annienti nella tempesta.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Giacché, lo so, tu mi meni alla morte, alla casa di convegno di tutti i viventi.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Ma chi sta per perire non protende la mano? e nell’angoscia sua non grida al soccorso?

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Non piangevo io forse per chi era nell’avversità? l’anima mia non era ella angustiata per il povero?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Speravo il bene, ed è venuto il male; aspettavo la luce, ed è venuta l’oscurità!

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Le mie viscere bollono e non hanno requie, son venuti per me giorni d’afflizione.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Me ne vo tutto annerito, ma non dal sole; mi levo in mezzo alla raunanza, e grido aiuto;

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

son diventato fratello degli sciacalli, compagno degli struzzi.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

La mia pelle è nera, e cade a pezzi; le mie ossa son calcinate dall’arsura.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

La mia cetra non dà più che accenti di lutto, e la mia zampogna voce di pianto.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.