Job 39

Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
E mohiotia ana ranei e koe te wa e whanau ai nga koati mohoao o te kamaka? E kitea putia ana ranei e koe te wa e whakamamae ai nga hata?
Mikor meglapulnak tanyáikon, *és* a bokrok közt lesben vesztegelnek?
E taua ano ranei e koe nga marama e rite ana i a ratou? E mohio ana ranei koe ki te wa e whanau ai ratou?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
Tuohu ana ratou, kua puta mai a ratou kuao, akiritia mai ana e ratou o ratou mea whakapouri.
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
E pai ana te ahua o a ratou kuao, e tupu ana i te parae; ka haere atu ratou, a kahore e hoki mai ano.
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
Na wai i tuku te kaihe mohoao kia haere noa atu; nga here o te kaihe mohoao, na wai i wewete?
*Csak* összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
Ko te whare i whakaritea nei e ahau mona, ko te koraha: ko ona nohoanga ko te wahi titiohea.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
Whakahaweatia iho e ia te ngangau o te pa; e kore ia e rongo ki te reo o te kaiakiaki.
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
Ko tona wahi kai kei te tuahiwi o nga maunga, e rapua ana e ia nga mea matomato katoa.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
E pai ranei te unikanga kia mahi ki a koe? Kei tau takotoranga kai ranei he moenga mona?
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
E herea ranei e koe te unikanga ki tona taura i te awa parautanga? E rakarakatia ranei e ia nga raorao me tana whai ano i a koe?
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld *gazt* felkeres.
E whakawhirinaki atu ranei koe ki a ia, no te mea e nui ana tona kaha? E whakarerea atu ranei e koe tau mahi mana?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
E whakapono atu ranei koe mana au hua e whakahoki mai; mana e kohikohi mai ki tau patunga witi?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
E whakamanamana ana te parirau o te otereti; otira he atawhai ano ranei ta ona hou, ta ona raukura?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
E whakarerea ana e ia ona hua ki te whenua, whakamahanatia iho e ia ki te puehu,
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
Wareware ake ia tera pea e pepe i te waewae, e takahia ranei e te kirehe o te parae.
Vígan *leng* a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
He mea pakeke ia ki ana pi me te mea ehara i a ia: ahakoa ka maumauria tana mahi, kahore ona manawapa;
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
No te mea i whakakahoretia e te Atua he ngakau mahara mona, kihai hoki i homai he whakaaro ki a ia.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
I te wa e maranga ai ia ki runga, whakahaweatia iho e ia te hoiho raua ko tona kaieke.
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
Nau ranei i hoatu tona kaha ki tae hoiho? Nau ranei tona kaki i whakakakahu ki te huruhuru?
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
Nau ranei ia i mea kia pekepeke, kia pera me te mawhitiwhiti? He hanga whakawehi te kororia o tona whewhengu.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
E hukari ana ia ia te raorao, me te koa ano ki tona kaha: tika tonu ia ki te hunga mau patu.
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
Whakahawea ana ia ki te wehi, kahore ona mataku; e kore ano ia e nunumi mai i te hoari.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
Papa ana te papa pere ki tona taha, te tao e rarapa ana, me te timata.
*Lábai* vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
E horomia ana e ia te whenua, me te ngangau me te riri; kahore ia i te whakapono ko te reo tera o te tetere.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
Ka tangi ana te tetere ka mea ia, Ha, ha! I tawhiti ano ka hongia e ia te pakanga, te whatitiri o nga rangatira, me te hamama.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
He mohio nou i rere ai te kahu, i roha ai i ona parirau, i anga ai whaka te tonga?
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
Nau te kupu i kake ai te ekara? i hanga ai e ia tana ohanga ki te wahi tiketike?
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
Noho ana ia i runga i te kamaka, kei reira tona kainga, kei te kamaka keokeo, kei te pa kaha.
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, *és* kiterjeszti szárnyait dél felé?
A rapua ana e ia he kai i reira; e kite atu ana ona kanohi i tawhiti.
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? * (Job 39:31) A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön. * * (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. * *terem.* * * * (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: * * (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki! * * (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: * * (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. * * (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! *
Horomititia ake ana hoki nga toto e ana pi; a ko te wahi i nga tupapaku,, kei reira ano ia.