Job 41

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Indro, foana ny fihendrena azy; Tsy mahakivy va na dia ny fijery azy aza?

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Tsy misy sahy manao vi-very hanaitra azy; Koa iza kosa no mahajanona eo anatrehako?

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Iza no nanome Ahy aloha mba hamaliako azy? Ny eny ambanin'ny lanitra rehetra dia Ahy avokoa.

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Tsy mbola hangina Aho ny amin'ny momba ny tenany sy ny heriny ary ny fahatsaran'ny endriny.

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Iza no mahasonga ny fitafiany anoloany? Na iza no sahy hiditra ao amin'ny nifiny roa sosona?

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Iza no mahasokatra ny varavaran'ny tavany? Mahatsiravina ny nifiny manodidina!

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Reharehany ny faharaoraon'ny kirany, mihidy avokoa toy ny voapetaka mafy amin'ny tombo-kase ireo;

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Mikirindro ireo, ka tsy azon'ny rivotra idirana eo anelanelany.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Mifanindry lany ireo sady mifaniditra ka tsy azo sarahina,

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Ny fieviny dia mampamirapiratra fahazavana, ary ny masony dia tahaka ny hodimason'ny maraina.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Lelafo no mivoaka avy amin'ny vavany; Kilalaon'afo no mipariaka avy aminy.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

Ny vavorony dia ivoahan'ny setroka, tahaka ny avy amin'ny vilany mangotraka, na amin'ny fahandroana.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Ny fofonainy mampirehitra arina, ary misy lelafo mivoaka avy amin'ny vavany.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Ny vozony no itoeran'ny hery; Ary mibitaka eo alohany ny fampahatahorana.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Mivalombalona ny hotraka amin'ny tenany; Mafy ireny ka tsy azo endahana.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Mafy tahaka ny vato ny fony; Eny, mafy tahaka ny vato fikosoham-bary.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Raha mitsangana izy, dia raiki-tahotra ny mahery; Eny, toran-kovitra ireo ka tsy mahavoa.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Raha misy mamely azy amin'ny sabatra dia tsy mahalaitra, na amin'ny lefom-pohy, na ny firombaka, na ny zana-tsipìka.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Ataony toy ny mololo ny vy, ary toy ny hazo momoka ny varahina.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Tsy mampandositra azy ny zana-tsipìka; Ataony ho toy ny vodivary ny vaton'antsamotady.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Ataony ho toy ny vodivary koa ny langilangy; Ihomehezany ny fanetsehana ny lefona.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Ny takibany dia tahaka ny tavim-bilany maranitra; Mamelatra fivelezam-bary maranitra eo amin'ny fotaka izy.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Mampandevy ny lalina ho tahaka ny ao am-bilany izy; Manao ny ranomasina ho tahaka ny vilany misy menaka manitra izy.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Mampahazava ny lalany eo aoriany izy. Ataon'ny olona ho toy ny volo fotsy ny lalina.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Tsy misy tahaka azy eny ambonin'ny tany, izay voaforona tsy hahalala tahotra.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Ny avo rehetra jereny avokoa; Mpanjakan'ny bibi-dia rehetra izy

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.