Job 31

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
با چشمان خود پیمان بستم که به هیچ دختری با نظر شهوت نگاه نکنم.
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
چون می‌دانم که خدای قادر مطلق چه بلایی بر سر چنین افرادی می‌آورد.
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
او بر سر مردم شریر و بدکار از آسمان بلا و مصیبت نازل می‌کند.
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
او هر کاری که می‌کنم و هر قدمی که برمی‌دارم، می‌بیند.
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
من هرگز به راه غلط نرفته‌ام و کسی را فریب نداده‌ام.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
می‌خواهم خدا خودش مرا با ترازوی عدالت بسنجد تا بی‌گناهی من ثابت شود.
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
اگر از راه راست منحرف شده باشم، یا دلم دنبال آنچه که چشمم خواسته است، رفته باشد و یا دستم به گناه آلوده شده باشد،
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
آن وقت چیزی را که کاشته‌ام، دیگران بخورند و همهٔ محصولات من از ریشه کنده شوند.
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
اگر دلم فریفتهٔ زن مرد دیگری شده باشد، یا در کمین زن همسایه باشم،
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
پس زن من هم، کنیز مرد دیگری شود. دیگران با او همبستر شوند.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
زیرا این کار جنایت است و عامل آن سزاوار مجازات می‌باشد
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
و مثل آتشِ سوزانِ دنیای مردگان می‌تواند همه‌چیز مرا از بین ببرد و محصول مرا ریشه‌کن سازد.
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
اگر شکایت کنیز و غلام خود را علیه خود نشنیده و با آنها از روی انصاف رفتار نکرده باشم،
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
چطور می‌توانم با خدا روبه‌رو شوم و وقتی‌که از من بازخواست کند، چه جوابی می‌توانم به او بدهم.
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
زیرا همان خدایی که مرا آفریده، کنیز و غلام مرا هم خلق کرده است.
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
از کمک به مردم مسکین خودداری نکرده‌ام، بیوه زنی را در حال بیچارگی ترک نکرده‌ام،
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
نان خود را به تنهایی نخورده‌ام و آن را همیشه با یتیمان گرسنه قسمت کرده
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
و در سراسر عمر خود برای آنها مثل پدری غمخوار بودم و از کودکی، راهنمای بیوه‌زنان بوده‌ام.
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
اگر می‌دیدم که کسی لباس ندارد و از سرما در خطر است و یا شخص مسکینی برهنه به سر می‌برد،
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
از پشم گوسفندانم لباس می‌دوختم و به او می‌دادم تا از سردی هوا در امان بوده، از صمیم دل برای من دعا کند و من برکت ببینم.
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
اگر به‌خاطر اینکه در دادگاه نفوذ دارم، حق یتیمی را پایمال کرده باشم،
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
بازوی من از شانه قطع شود و دستم بشکند.
Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
چون من از مجازات و عظمت خدا می‌ترسیدم هرگز جرأت نمی‌کردم که به چنین کاری دست بزنم.
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
به طلا و نقره اعتماد و اتّکا نداشته‌ام
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
و ثروت زیاد مایهٔ خوشی من نبوده است.
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
به آفتاب تابان و مهتاب درخشان دل نبسته‌ام.
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
آنها را نپرستیده و از دور نبوسیده‌ام.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
زیرا این کار هم گناه است و اگر آن کار را می‌کردم، مستوجب مجازات می‌بودم، چون با این کار، خدای متعال را منکر می‌شدم.
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
هرگز از مصیبت دشمنان شاد نشده‌ام و از بلایی که بر سرشان آمده است، خوشحال نبوده‌ام.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
زبان خود را از گناه بازداشته و برای آنها دعای بد نکرده‌ام.
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
آنهایی که برای من کار می‌کنند هرگز گرسنه نبوده‌اند.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
هیچ غریبه‌ای را نگذاشته‌ام که شب در کوچه بخوابد، بلکه درِ خانهٔ من، همیشه به روی مسافران باز بوده است.
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
هیچ‌گاه مثل دیگران سعی نکرده‌ام که از ترسِ سرزنش مردم، گناهان خود را پنهان کنم و خاموش در خانه مانده و بیرون نروم.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!
هیچ‌گاه مثل دیگران سعی نکرده‌ام که از ترسِ سرزنش مردم، گناهان خود را پنهان کنم و خاموش در خانه مانده و بیرون نروم.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
آیا کسی هست که به سخنان من گوش بدهد؟ من قسم می‌خورم که حقیقت را می‌گویم. بگذارید قادر مطلق جواب مرا بگوید، و اتّهاماتی را که علیه من وارد کرده‌اند، نشان بدهد.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
من آنها را به گردن می‌گیرم و تاج سر خود می‌سازم.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
همهٔ کارهایی را که کرده‌ام، برای او بیان می‌کنم و با سرفرازی در حضور او می‌ایستم.
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
اگر زمینی را که در آن کشت می‌کنم از مالک اصلی‌اش بزور گرفته باشم،
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
و از محصول آن بدون قیمت خورده و باعث قتل مالک آن شده باشم،
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
در آن زمین به عوض گندم، خار و به جای جو، علف هرزه بروید. سخنان ایّوب پایان گرفت.