Proverbs 6

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, *és* kezedet adván, kötelezted magadat másért:

Synu můj, slíbil-lis za přítele svého, podal-lis cizímu ruky své,

Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.

Zapleten jsi slovy úst svých, jat jsi řečmi úst svých.

Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.

Učiniž tedy toto, synu můj, a vyprosť se, poněvadžs se dostal v ruku přítele svého. Jdi, pokoř se, a probuď přítele svého.

Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,

Nedej usnouti očím svým, a zdřímati víčkám svým.

Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a *vadász* kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből.

Vydři se jako srna z ruky, a jako pták z ruky čižebníka.

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs!

Jdi k mravenci, lenochu, shlédni cesty jeho, a nabuď moudrosti.

A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,

Kterýž nemaje vůdce, ani správce, ani pána,

Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.

Připravuje v létě pokrm svůj, shromažďuje ve žni potravu svou.

Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?

Dokudž lenochu ležeti budeš? Skoro-liž vstaneš ze sna svého?

Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;

Maličko pospíš, maličko zdřímeš, maličko složíš ruce, abys poležel,

Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!

V tom přijde jako pocestný chudoba tvá, a nouze tvá jako muž zbrojný.

Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,

Člověk nešlechetný, muž nepravý chodí v převrácenosti úst.

A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.

Mhourá očima svýma, mluví nohama svýma, ukazuje prsty svými.

Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít.

Převrácenost všeliká jest v srdci jeho, smýšlí zlé všelikého času, sváry rozsívá.

Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

A protož v náhle přijde bída jeho, rychle setřín bude, a nebudeť uléčení.

E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének:

Těchto šesti věcí nenávidí Hospodin, a sedmá ohavností jest duši jeho:

A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,

Očí vysokých, jazyka lživého, a rukou vylévajících krev nevinnou,

Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,

Srdce, kteréž ukládá myšlení nepravá, noh kvapných běžeti ke zlému,

A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!

Svědka lživého, mluvícího lež, a toho, jenž rozsívá různice mezi bratřími.

Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.

Ostříhejž, synu můj, přikázaní otce svého, a neopouštěj naučení matky své.

Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba.

Přivazuj je k srdci svému ustavičně, a k hrdlu svému je připínej.

Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.

Kamžkoli půjdeš, ono tě zprovodí, když spáti budeš, bude tě ostříhati, a když procítíš, bude s tebou rozmlouvati,

Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.

(Nebo přikázaní jest svíce, a naučení světlo, a cesta života jsou domlouvání vyučující),

Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől.

Aby tě ostříhalo od ženy zlé, od úlisnosti jazyka ženy cizí.

Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;

Nežádejž krásy její v srdci svém, a nechať tě nejímá víčky svými.

Mert a parázna asszony miatt *jut az ember* egy darab kenyérre, és *más* férfi felesége drága életet vadász!

Nebo příčinou ženy cizoložné zchudl bys až do kusu chleba, anobrž žena cizoložná drahou duši ulovuje.

Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?

Může-liž kdo skrýti oheň v klíně svém, aby roucho jeho se nepropálilo?

Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?

Může-liž kdo choditi po uhlí řeřavém, aby nohy jeho se neopálily?

Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!

Tak kdož vchází k ženě bližního svého, nebudeť bez viny, kdož by se jí koli dotkl.

Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik;

Neuvozují potupy na zloděje, jestliže by ukradl, aby nasytil život svůj, když lační,

És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja;

Ač postižen jsa, navracuje to sedmernásobně, vším statkem domu svého nahražuje:

A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!

Ale cizoložící s ženou blázen jest; kdož hubí duši svou, tenť to činí;

Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik.

Trápení a lehkosti dochází, a útržka jeho nebývá shlazena.

Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.

Nebo zůřivý jest hněv muže, a neodpouštíť v den pomsty.

Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.

Neohlídá se na žádnou záplatu, aniž přijímá, by i množství darů dával.