Proverbs 7

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

Synu můj, ostříhej řečí mých, a přikázaní má schovej u sebe.

Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

Ostříhej přikázaní mých, a živ budeš, a naučení mého jako zřítelnice očí svých.

Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

Přivaž je na prsty své, napiš je na tabuli srdce svého.

Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

Rci moudrosti: Sestra má jsi ty, a rozumnost přítelkyní jmenuj,

Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

Aby tě ostříhala od ženy cizí, od postranní, jenž řečmi svými lahodí.

Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

Nebo z okna domu svého okénkem vyhlédaje,

És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

Viděl jsem mezi hloupými, spatřil jsem mezi mládeží mládence bláznivého.

A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

Kterýž šel po ulici vedlé úhlu jejího, a cestou k domu jejímu kráčel,

Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

V soumrak, u večer dne, ve tmách nočních a v mrákotě.

És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

A aj, žena potkala ho v ozdobě nevěstčí a chytrého srdce,

Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

Štěbetná a opovážlivá, v domě jejím nezůstávají nohy její,

Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

Jednak vně, jednak na ulici u každého úhlu úklady činící.

És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

I chopila jej, a políbila ho, a opovrhši stud, řekla jemu:

Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

Oběti pokojné jsou u mne, dnes splnila jsem slib svůj.

Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

Protož vyšla jsem vstříc tobě, abych pilně hledala tváři tvé, i nalezla jsem tě.

Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

Koberci jsem obestřela lůže své, s řezbami a prostěradly Egyptskými,

Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

Vykadila jsem pokojík svůj mirrou a aloe a skořicí.

No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

Poď, opojujme se milostí až do jitra, obveselíme se v milosti.

Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

Nebo není muže doma, odšel na cestu dalekou.

Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

Pytlík peněz vzal s sebou, v jistý den vrátí se do domu svého.

*És* elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

I naklonila ho mnohými řečmi svými, a lahodností rtů svých přinutila jej.

Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

Šel za ní hned, jako vůl k zabití chodívá, a jako blázen v pouta, jimiž by trestán byl.

Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

Dokudž nepronikla střela jater jeho, pospíchal jako pták k osídlu, nevěda, že ono bezživotí jeho jest.

Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

Protož nyní, synové, slyšte mne, a pozorujte řečí úst mých.

Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

Neuchyluj se k cestám jejím srdce tvé, aniž se toulej po stezkách jejích.

Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.

Nebo mnohé zranivši, porazila, a silní všickni zmordováni jsou od ní.

Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.

Cesty pekelné dům její, vedoucí do skrýší smrti.