Proverbs 5

Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

Synu můj, pozoruj moudrosti mé, k opatrnosti mé nakloň ucha svého,

Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

Abys ostříhal prozřetelnosti, a rtové tvoji šetřili umění.

Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

Nebo rtové cizí ženy strdí tekou, a měkčejší nad olej ústa její.

De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

Poslední pak věci její hořké jsou jako pelyněk, ostré jako meč na obě straně ostrý.

Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

Nohy její sstupují k smrti, krokové její hrob uchvacují.

Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

Stezku života snad bys zvážiti chtěl? Vrtkéť jsou cesty její, neseznáš.

Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

Protož, synové, poslechněte mne, a neodstupujte od řečí úst mých.

Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

Vzdal od ní cestu svou, a nepřibližuj se ke dveřím domu jejího,

Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;

Abys snad nedal jiným slávy své, a let svých ukrutnému,

Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne *jusson.*

Aby se nenasytili cizí úsilím tvým, a práce tvá nezůstala v domě cizím.

Hogy nyögnöd kelljen *élet*ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

I řval bys naposledy, když bys zhubil tělo své a čerstvost svou,

És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

A řekl bys: Jak jsem nenáviděl cvičení, a domlouváním pohrdalo srdce mé,

És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

A neposlouchal jsem hlasu vyučujících mne, a k učitelům svým nenaklonil jsem ucha svého!

Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

O málo, že jsem nevlezl ve všecko zlé u prostřed shromáždění a zástupu.

Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

Pí vodu z čisterny své, a prameny z prostředku vrchoviště svého.

Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

Nechť se rozlévají studnice tvé ven, a potůčkové vod na ulice.

Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

Měj je sám sobě, a ne cizí s tebou.

Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

Budiž požehnaný pramen tvůj, a vesel se z manželky mladosti své.

A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

Laně milostné a srny utěšené; prsy její ať tě opojují všelikého času, v milování jejím kochej se ustavičně.

És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

Nebo proč bys se kochal, synu můj, v cizí, a objímal život postranní,

Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit ő rendeli.

Poněvadž před očima Hospodinovýma jsou cesty člověka, a on všecky stezky jeho váží?

A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

Nepravosti vlastní jímají bezbožníka takového, a v provazích hříchu svého uvázne.

Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.

Takovýť umře, proto že nepřijímal cvičení, a ve množství bláznovství svého blouditi bude.