Job 41

Siehe, eines jeden Hoffnung wird betrogen: wird man nicht schon bei seinem Anblick niedergeworfen? Niemand ist so kühn, daß er ihn aufreize. Und wer ist es, der sich vor mein Angesicht stellen dürfte?

Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

Wer hat mir zuvor gegeben? und ich werde ihm vergelten. Was unter dem ganzen Himmel ist, ist mein.

Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

Nicht schweigen will ich von seinen Gliedern und von seiner Kraftfülle und von der Schönheit seines Baues.

Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

Wer deckte die Oberfläche seines Gewandes auf? In sein Doppelgebiß, wer dringt da hinein?

Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

Wer tat die Pforte seines Angesichts auf? Der Kreis seiner Zähne ist ein Schrecken.

Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

Ein Stolz sind seine starken Schilder, jedes einzelne verschlossen mit festem Siegel.

Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

Eines fügt sich ans andere, und keine Luft dringt dazwischen;

Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

Stück an Stück hangen sie fest zusammen, greifen ineinander und trennen sich nicht.

Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

Sein Niesen strahlt Licht aus, und seine Augen sind gleich den Wimpern der Morgenröte.

Ímé, az ő reménykedése csalárd; *puszta* látása is halálra ijeszt!

Aus seinem Rachen gehen Fackeln, sprühen feurige Funken hervor.

Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

Aus seinen Nüstern fährt Rauch, wie aus einem siedenden Topfe und Kessel.

Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

Sein Hauch entzündet Kohlen, und eine Flamme fährt aus seinem Rachen.

Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

In seinem Halse wohnt Stärke, und die Angst hüpft vor ihm her.

Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

Die Wampen seines Fleisches schließen an, sind ihm fest angegossen, unbeweglich.

Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület *lakik!*

Sein Herz ist hart wie Stein, und hart wie ein unterer Mühlstein.

Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva *mintegy* szorító pecséttel.

Vor seinem Erheben fürchten sich Starke, vor Verzagtheit geraten sie außer sich.

Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

Trifft man ihn mit dem Schwerte, es hält nicht stand, noch Speer, noch Wurfspieß, noch Harpune.

Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

Das Eisen achtet er für Stroh, das Erz für faules Holz.

Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

Der Pfeil jagt ihn nicht in die Flucht, Schleudersteine verwandeln sich ihm in Stoppeln.

A szájából szövétnekek jőnek ki, *és* tüzes szikrák omlanak ki.

Wie Stoppeln gilt ihm die Keule, und er verlacht das Sausen des Wurfspießes.

Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

Unter ihm sind scharfe Scherben; einen Dreschschlitten breitet er hin auf den Schlamm.

Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

Er macht die Tiefe sieden wie einen Topf, macht das Meer wie einen Salbenkessel.

Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

Hinter ihm leuchtet der Pfad, man könnte die Tiefe für graues Haar halten.

Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

Auf Erden ist keiner ihm gleich, der geschaffen ist ohne Furcht.

Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

Alles Hohe sieht er an; er ist König über alle wilden Tiere.

Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, *legyen bár* dárda, kopja vagy kelevéz.

Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné *valaki,* a tenger megőszült.

Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.