Proverbs 16

Při člověku bývá spořádání myšlení, ale od Hospodina jest řeč jazyka.

Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

Všecky cesty člověka čisté se jemu zdají, ale kterýž zpytuje duchy, Hospodin jest.

Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

Uval na Hospodina činy své, a budou upevněna předsevzetí tvá.

Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

Hospodin všecko učinil pro sebe samého, také i bezbožného ke dni zlému.

Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Ohavností jest Hospodinu každý pyšného srdce; by sobě na pomoc i jiné přivzal, neujde pomsty.

Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

Milosrdenstvím a pravdou očištěna bývá nepravost, a v bázni Hospodinově uchází se zlého.

Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

Když se líbí Hospodinu cesty člověka, také i nepřátely jeho spokojuje k němu.

Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

Lepší jest maličko s spravedlností, než množství důchodů nespravedlivých.

Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

Srdce člověka přemýšlí o cestě své, ale Hospodin spravuje kroky jeho.

Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

Rozhodnutí jest ve rtech královských, v soudu neuchylují se ústa jeho.

Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

Váha a závaží jsou úsudek Hospodinův, a všecka závaží v pytlíku jeho nařízení.

Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.

Ohavností jest králům činiti bezbožně; nebo spravedlností upevňován bývá trůn.

Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

Rtové spravedliví líbezní jsou králům, a ty, kteříž upřímě mluví, milují.

Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti *a király.*

Rozhněvání královo jistý posel smrti, ale muž moudrý ukrotí je.

A királynak felgerjedt haragja *olyan, mint* a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

V jasné tváři královské jest život, a přívětivost jeho jako oblak s deštěm jarním.

A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

Mnohem lépe jest nabyti moudrosti než zlata nejčistšího, a nabyti rozumnosti lépe než stříbra.

Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

Cesta upřímých jest odstoupiti od zlého; ostříhá duše své ten, kdož ostříhá cesty své.

Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

Před setřením bývá pýcha, a před pádem pozdvižení ducha.

A megromlás előtt kevélység *jár,* és az eset előtt felfuvalkodottság.

Lépe jest poníženého duchu býti s pokornými, než děliti kořist s pyšnými.

Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

Ten, kdož pozoruje slova, nalézá dobré; a kdož doufá v Hospodina, blahoslavený jest.

A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

Ten, kdož jest moudrého srdce, slove rozumný, a sladkost rtů přidává naučení.

A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

Rozumnost těm, kdož ji mají, jest pramen života, ale umění bláznů jest bláznovství.

Életnek kútfeje az értelem *annak,* a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

Srdce moudrého rozumně spravuje ústa svá, tak že rty svými přidává naučení.

A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

Plást medu jsou řeči utěšené, sladkost duši, a lékařství kostem.

Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

Cesta zdá se přímá člověku, ale dokonání její jistá cesta smrti.

Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

Člověk pracovitý pracuje sobě, nebo ponoukají ho ústa jeho.

A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

Muž nešlechetný vykopává zlé, v jehožto rtech jako oheň spalující.

A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;

Muž převrácený rozsívá sváry, a klevetník rozlučuje přátely.

A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

Muž ukrutný přeluzuje bližního svého, a uvodí jej na cestu nedobrou.

Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

Zamhuřuje oči své, smýšleje věci převrácené, a zmítaje pysky svými, vykonává zlé.

A ki behúnyja szemeit, *azért teszi,* hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, *már* véghez vitte a gonoszságot.

Koruna ozdobná jsou šediny na cestě spravedlnosti se nalézající.

Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

Lepší jest zpozdilý k hněvu než silný rek, a kdož panuje nad myslí svou nežli ten, kterýž dobyl města.

Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Do klínu umítán bývá los, ale od Hospodina všecko řízení jeho.

Az *ember* kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.