Proverbs 17

Lepší jest kus chleba suchého s pokojem,nežli dům plný nabitých hovad s svárem.

Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.

Služebník rozumný panovati bude nad synem, kterýž jest k hanbě, a mezi bratřími děliti bude dědictví.

Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.

Teglík stříbra a pec zlata zkušuje, ale srdcí Hospodin.

Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.

Zlý člověk pozoruje řečí nepravých, a lhář poslouchá jazyka převráceného.

A gonosztevő hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.

Kdo se posmívá chudému, útržku činí Učiniteli jeho; a kdo se z bídy raduje, nebude bez pomsty.

A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtőjét; a ki gyönyörködik *másnak* nyomorúságában, büntetlen nem lészen!

Koruna starců jsou vnukové, a ozdoba synů otcové jejich.

A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.

Nesluší na blázna řeči znamenité, ovšem na kníže řeč lživá.

Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.

Jako kámen drahý, tak bývá vzácný dar před očima toho, kdož jej béře; k čemukoli směřuje, daří se jemu.

Drága kő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.

Kdo přikrývá přestoupení, hledá lásky; ale kdo obnovuje věc, rozlučuje přátely.

Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen előhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.

Více se chápá rozumného jedno domluvení, nežli by blázna stokrát ubil.

Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.

Zpurný toliko zlého hledá, pročež přísný posel na něj poslán bývá.

Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.

Lépe člověku potkati se s nedvědicí osiřalou, nežli s bláznem v bláznovství jeho.

Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az ő bolondságában.

Kdo odplacuje zlým za dobré, neodejdeť zlé z domu jeho.

A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.

Začátek svady jest, jako když kdo protrhuje vodu; protož prvé než by se zsilil svár, přestaň.

*Mint* a ki árvizet szabadít el, *olyan* a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést.

Kdož ospravedlňuje nepravého, i kdož odsuzuje spravedlivého, ohavností jsou Hospodinu oba jednostejně.

A ki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.

K čemu jest zboží v ruce blázna, když k nabytí moudrosti rozumu nemá?

Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?

Všelikého času miluje, kdož jest přítelem, a bratr v ssoužení ukáže se.

Minden időben szeret, a ki *igaz* barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.

Člověk bláznivý ruku dávaje, činí slib před přítelem svým.

Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.

Kdož miluje svadu, miluje hřích; a kdo vyvyšuje ústa svá, hledá potření.

Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.

Převrácené srdce nenalézá toho, což jest dobrého; a kdož má vrtký jazyk, upadá v těžkost.

Az elfordult szívű ember nem nyerhet jót, és a ki az ő nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.

Kdo zplodil blázna, k zámutku svému zplodil jej, aniž se bude radovati otec nemoudrého.

A ki szül bolondot, *szüli* ő magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.

Srdce veselé očerstvuje jako lékařství, ale duch zkormoucený vysušuje kosti.

A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.

Bezbožný tajně béře dar, aby převrátil stezky soudu.

A kebelből *kivett* ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.

Na oblíčeji rozumného vidí se moudrost, ale oči blázna těkají až na konec země.

Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei *országolnak* a földnek végéig.

K žalosti jest otci svému syn blázen, a k hořkosti rodičce své.

Búsulása az ő atyjának a bolond fiú, és az ő szülőjének keserűsége.

Jistě že pokutovati spravedlivého není dobré, tolikéž, aby knížata bíti měli pro upřímost.

Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.

Zdržuje řeči své muž umělý; drahého ducha jest muž rozumný.

A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.

Také i blázen, mlče, za moudrého jmín bývá, a zacpávaje rty své, za rozumného.

Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.