Luke 22

Přibližoval se pak svátek přesnic, jenž slove velikanoc.

Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

I hledali přední kněží a zákoníci, kterak by jej vyhladili; ale obávali se lidu.

És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.

Tedy ďábel vstoupil do Jidáše, kterýž sloul Iškariotský, jednoho z počtu dvanácti.

Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

A on odšed, mluvil s předními kněžími, a s úředníky nad chrámem, kterak by ho jim zradil.

És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.

I zradovali se, a smluvili s ním, že mu chtí peníze dáti.

És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;

A on také jim přiřekl. I hledal příhodného času, aby ho jim zradil bez zástupu.

Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

Tedy přišel den přesnic, v kterémžto zabit měl býti beránek.

Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

I poslal Ježíš Petra a Jana, řka: Jdouce, připravte nám beránka, abychom jedli.

És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

A oni řekli mu: Kde chceš, ať připravíme?

Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

On pak řekl k nim: Aj, když vcházeti budete do města, potkáť vás člověk, dčbán vody nesa. Jdětež za ním do domu, do kteréhož vejde.

És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.

A díte hospodáři toho domu: Vzkazuje tobě Mistr: Kde jest síň, kdežto budu jísti beránka s učedlníky svými?

És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

A onť vám ukáže večeřadlo veliké podlážené. Tam připravte.

És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

I odšedše, nalezli, jakž jim pověděl, a připravili beránka.

Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

A když přišel čas večeře, posadil se za stůl, a dvanácte apoštolů s ním.

És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.

I řekl jim: Žádostí žádal jsem tohoto beránka jísti s vámi, prve než bych trpěl.

És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:

Nebo pravímť vám, žeť ho již více nebudu jísti, ažť se naplní v království Božím.

Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

A vzav kalich, a díky činiv, řekl: Vezměte jej a dělte mezi sebou.

És *a* pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

Neboť pravím vám, žeť nebudu píti z plodu vinného kořene, ažť království Boží přijde.

Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.

A vzav chléb, díky činiv, lámal a dal jim, řka: To jest tělo mé, kteréž se za vás dává. To čiňte na mou památku.

És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Takž také dal jim i kalich, když bylo po večeři, řka: Tento kalich jest nová smlouva v mé krvi, kteráž se za vás vylévá.

Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

Ale aj, ruka zrádce mého se mnou jest za stolem.

De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

A Syn zajisté člověka jde, tak jakž jest uloženo o něm, ale běda člověku tomu, kterýž ho zrazuje.

És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

Tedy oni počali vyhledávati mezi sebou, kdo by z nich byl, kterýž by to měl učiniti.

És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

Stal se pak i svár mezi nimi, kdo by z nich zdál se býti větší.

Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

On pak řekl jim: Králové národů panují nad nimi, a kteříž moc mají nad nimi, dobrodincové slovou.

Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.

Ale vy ne tak. Nýbrž kdož větší jest mezi vámi, budiž jako nejmenší, a kdož vůdce jest, budiž jako sloužící.

De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.

Nebo kdo větší jest, ten-li, kterýž sedí, čili ten, kterýž slouží? Zdali ne ten, kterýž sedí? Ale já mezi vámi jsem jako ten, kterýž slouží.

Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

Vy pak jste ti, kteříž jste v mých pokušeních se mnou zůstali.

Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

A jáť vám způsobuji, jakož mi způsobil Otec můj, království,

Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

Abyste jedli a pili za stolem mým v království mém, a seděli na stolicích, soudíce dvanáctero pokolení Izraelské.

Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

I řekl Pán: Šimone, Šimone, aj, satan vyprosil vás, aby vás tříbil jako pšenici.

Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

Ale jáť jsem prosil za tebe, aby nezhynula víra tvá. A ty někdy obrátě se, potvrzuj bratří svých.

De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.

A on řekl jemu: Pane, s tebou hotov jsem i do žaláře i na smrt jíti.

Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

On pak dí: Pravím tobě, Petře, nezazpíváť dnes kohout, až prve třikrát zapříš, že neznáš mne.

És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

I řekl jim: Když jsem vás posílal bez pytlíka, a bez mošny, a bez obuvi, zdali jste v čem nedostatek měli? A oni řekli: V ničemž.

És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.

Tedy dí jim: Ale nyní, kdo má pytlík, vezmi jej, a též i mošnu; a kdož nemá, prodej sukni svou, a kup sobě meč.

Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.

Nebo pravím vám, že se ještě to musí naplniti na mně, což psáno: A s nešlechetnými počten jest. Nebo ty věci, kteréž psány jsou o mně, konec berou.

Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

Oni pak řekli: Pane, aj, dva meče teď. A on řekl jim: Dostiť jest.

Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

A vyšed podle obyčeje svého, šel na horu Olivovou, a šli za ním i učedlníci jeho.

És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.

A když přišel na místo, řekl jim: Modlte se, abyste nevešli v pokušení.

És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

A sám vzdáliv se od nich, jako by mohl kamenem dohoditi, a poklek na kolena, modlil se,

És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

Řka: Otče, chceš-li, přenes kalich tento ode mne, ale však ne má vůle, ale tvá staň se.

Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

I ukázal se jemu anděl s nebe, posiluje ho.

És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.

A jsa v boji, horlivěji se modlil. I učiněn jest pot jeho jako krůpě krve tekoucí na zemi.

És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

A vstav od modlitby, a přišed k učedlníkům, nalezl je, ani spí zámutkem.

És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,

I řekl jim: Co spíte? Vstaňte a modlte se, abyste nevešli v pokušení.

És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

A když on ještě mluvil, aj, zástup, a ten, kterýž sloul Jidáš, jeden ze dvanácti, šel napřed, a přiblížil se k Ježíšovi, aby jej políbil.

És mikor még beszéle, ímé sokaság *jöve,* melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.

Ježíš pak řekl jemu: Jidáši, políbením Syna člověka zrazuješ?

Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

A vidouce ti, kteříž při něm byli, k čemu se chýlí, řekli jemu: Pane, budeme-liž bíti mečem?

Látván pedig azok, a kik ő körülötte *valának,* a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?

I udeřil jeden z nich služebníka nejvyššího kněze, a uťal ucho jeho pravé.

És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

A Ježíš odpověděv, řekl: Nechtež až potud. A dotkna se ucha jeho, uzdravil jej.

Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

I dí Ježíš těm, kteříž přišli k němu, předním kněžím a úředníkům chrámu a starším: Jako na lotra vyšli jste s meči a s kyjmi?

Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

Ješto na každý den býval jsem s vámi v chrámě, a nevztáhli jste rukou na mne. Ale totoť jest ta vaše hodina a moc temnosti.

Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A oni javše jej, vedli ho, a uvedli do domu nejvyššího kněze. Petr pak šel za ním zdaleka.

Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol.

A když zanítili oheň uprostřed síně a posadili se vůkol, sedl Petr mezi ně.

És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök.

A uzřevši ho jedna děvečka, an sedí u ohně, a pilně naň pohleděvši, řekla: I tento byl s ním.

És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!

A on zapřel ho, řka: Ženo, neznám ho.

Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!

A po malé chvíli jiný, vida jej, řekl: I ty z nich jsi. Petr pak řekl: Ó člověče, nejsem.

És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

A potom asi po jedné hodině jiný potvrzoval, řka: V pravdě i tento s ním byl, neb i Galilejský jest.

És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

I řekl Petr: Člověče, nevím, co pravíš. A hned, když on ještě mluvil, kohout zazpíval.

Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.

I obrátiv se Pán, pohleděl na Petra. I rozpomenul se Petr na slovo Páně, kterak jemu byl řekl: Že prve než kohout zazpívá, třikrát mne zapříš.

És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

I vyšed ven Petr, plakal hořce.

És kimenvén Péter, keservesen síra.

Muži pak ti, kteříž drželi Ježíše, posmívali se jemu, tepouce ho.

És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt.

A zakrývajíce ho, bili jej v tvář, a tázali se ho, řkouce: Prorokuj, kdo jest, kterýž tebe udeřil?

És *szemeit* betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

A jiného mnoho, rouhajíce se, mluvili proti němu.

És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

A když byl den, sešli se starší lidu a přední kněží a zákoníci, a vedli ho do rady své,

És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe,

Řkouce: Jsi-li ty Kristus? Pověz nám! I dí jim: Povím-li vám, nikoli neuvěříte.

Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

A pakli se vás co otíži, neodpovíte mi, ani propustíte.

De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

Ale od této chvíle Syn člověka sedne na pravici moci Boží.

Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.

I řekli všickni: Tedy jsi ty Syn Boží? On pak řekl jim: Vy pravíte, že já jsem.

Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

A oni řekli: Což ještě potřebujeme svědectví? Však jsme sami slyšeli z úst jeho.

Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.