Psalms 73

quia aemulatus sum contra iniquos pacem impiorum videns

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

quod non recogitaverint de morte sua et firma sint vestibula eorum

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

in labore hominum non sunt et cum hominibus non flagellabuntur

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

ideo nutriti sunt ad superbiam circumdederunt iniquitatem sibi

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

processerunt a pinguidine oculi eorum transierunt cogitationes cordis

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

inriserunt et locuti sunt in malitia calumniam de excelso loquentes

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

posuerunt in caelo os suum et lingua eorum deambulavit in terra

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

propterea convertetur populus eius hic et quis plenus invenietur in eis

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

et dixerunt quomodo novit Deus et si est scientia in Excelso

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

ecce isti impii et abundantes in saeculo multiplicaverunt divitias

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

ergone frustra mundavi cor meum et lavi in innocentia manus meas

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

et fui flagellatus tota die et increpatio mea in matutinis

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

dixi si narravero sic ecce generationem filiorum tuorum reliqui

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

et cogitavi ut intellegerem istud labor est in oculis meis

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

donec veniam ad sanctuaria Dei intellegam in novissimo eorum

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

verumtamen in lubrico posuisti eos deiecisti eos ad interitum

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

quomodo vastati sunt subito defecerunt consumpti sunt quasi non sint

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

quasi somnium evigilantis Domine in civitate tua imaginem eorum ad nihilum rediges

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

quia contractum est cor meum et lumbi mei velut ignis fumigans

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

et ego insipiens et nescius

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

quasi iumentum factus sum apud te et eram semper tecum

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

et tenebas manum dexteram meam in consilium tuum deduces me et postea in gloria suscipies me

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

quid mihi est in caelo et tecum nolui in terra

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

consumpta est caro mea et cor meum robur cordis mei et pars mea Deus in aeternum

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

quia ecce qui elongant se a te peribunt perdidisti omnem fornicantem a te

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

mihi autem adpropinquare Deo bonum est posui in Domino Deo spem meam ut narrem omnes adnuntiationes tuas

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

eruditionis Asaph ut quid Deus reppulisti in finem fumavit furor tuus in gregem pascuae tuae

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

recordare congregationis tuae quam possedisti ab initio et redemisti virgam hereditatis tuae montis Sion in quo habitasti

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.