Psalms 73

Tanrı gerçekten İsrail’e, Yüreği temiz olanlara karşı iyidir.

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

Ama benim ayaklarım neredeyse tökezlemiş, Adımlarım az kalsın kaymıştı.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

Çünkü kötülerin gönencini gördükçe, Küstahları kıskanıyordum.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Onlar acı nedir bilmezler, Bedenleri sağlıklı ve semizdir.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

Başkalarının derdini bilmez, Onlar gibi çile çekmezler.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Bu yüzden gurur onların gerdanlığı, Zorbalık onları örten bir giysi gibidir.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Şişmanlıktan gözleri dışarı fırlar, İçleri kötülük kazanı gibi kaynar.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

İnsanlarla eğlenir, kötü niyetle konuşur, Tepeden bakar, baskıyla tehdit ederler.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Göklere karşı ağızlarını açarlar, Boş sözleri yeryüzünü dolaşır.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Bu yüzden halk onlardan yana döner, Sözlerini ağzı açık dinler.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

Derler ki, “Tanrı nasıl bilir? Bilgisi var mı Yüceler Yücesi’nin?”

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

İşte böyledir kötüler, Hep tasasız, sürekli varlıklarını artırırlar.

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Anlaşılan boş yere yüreğimi temiz tutmuşum, Ellerimi yıkamışım suçsuzum diye.

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

Gün boyu içim içimi yiyor, Her sabah azap çekiyorum.

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

“Ben de onlar gibi konuşayım” deseydim, Senin çocuklarına ihanet etmiş olurdum.

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Bunu anlamak için düşündüğümde, Zor geldi bana,

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Tanrı’nın Tapınağı’na girene dek; O zaman anladım sonlarının ne olacağını.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Gerçekten onları kaygan yere koyuyor, Yıkıma sürüklüyorsun.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Nasıl da bir anda yok oluyor, Siliniveriyorlar dehşet içinde!

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Uyanan birisi için rüya nasılsa, Sen de uyanınca, ya Rab, Hor göreceksin onların görüntüsünü.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Kalbim kırıldığında, İçim acı dolduğunda,

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Akılsız ve bilgisizdim, Karşında bir hayvan gibi.

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Yine de sürekli seninleyim, Sağ elimden tutarsın beni.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Öğütlerinle yol gösterir, Beni sonunda yüceliğe eriştirirsin.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Senden başka kimim var göklerde? İstemem senden başkasını yeryüzünde.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Bedenim ve yüreğim tükenebilir, Ama Tanrı yüreğimde güç, Bana düşen paydır sonsuza dek.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Kuşkusuz yok olacak senden uzak duranlar, Ortadan kaldıracaksın sana vefasızlık edenleri.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

Ama benim için en iyisi Tanrı’ya yakın olmaktır; Bütün işlerini duyurayım diye Sığınak yaptım Egemen RAB’bi kendime.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.