Psalms 109

För sångmästaren; av David; en psalm.  Min lovsångs Gud, tig icke.

Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!

 Ty sin ogudaktiga mun,      sin falska mun      hava de upplåtit mot mig,  de hava talat mot mig      med lögnaktig tunga.

Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.

 Med hätska ord      hava de omgivit mig,  de hava begynt strid      mot mig utan sak.

És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.

 Till lön för min kärlek      stå de mig emot,  men jag beder allenast.

Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.

 De hava bevisat mig      ont för gott  och hat för min kärlek.

Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.

 Låt en ogudaktig man träda upp emot honom,  och låt en åklagare stå på hans högra sida.

Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.

 När han kommer inför rätta, må han dömas skyldig,  och hans bön vare synd.

Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.

 Blive hans dagar få,  hans ämbete tage en annan.

Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.

 Varde hans barn faderlösa  och hans hustru änka.

Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.

 Må hans barn alltid      gå husvilla och tigga  och söka sitt bröd fjärran ifrån ödelagda hem.

És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*

 Må ockraren få i sin snara      allt vad han äger,  och må främmande plundra hans gods.

Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.

 Må ingen finnas,      som hyser misskund med honom,  och ingen, som förbarmar sig      över hans faderlösa.

Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!

 Hans framtid varde avskuren,  i nästa led vare sådanas      namn utplånat.

Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!

 Hans fäders missgärning      varde ihågkommen inför HERREN,  och hans moders synd      varde icke utplånad.

Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!

 Må den alltid stå      inför HERRENS ögon;  ja, sådana mäns åminnelse      må utrotas från jorden.

Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,

 Ty han tänkte ju icke      på att öva misskund,  utan förföljde den      som var betryckt och fattig  och den vilkens hjärta var bedrövat,      för att döda dem.

A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

 Han älskade förbannelse,      och den kom över honom;  han hade icke behag till välsignelse,      och den blev fjärran ifrån honom.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.

 Han klädde sig i förbannelse såsom i en klädnad,  och såsom vatten trängde den in i hans liv  och såsom olja in i hans ben.

Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

 Den varde honom såsom en mantel att hölja sig i,  och såsom en gördel att alltid omgjorda sig med.

Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.

 Detta vare mina motståndares      lön från HERREN,  och deras som tala ont mot min själ.

Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.

 Men du, HERRE, Herre,  stå mig bi för ditt namn skull;  god är ju din nåd, så må du då rädda mig.

De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!

 Ty jag är betryckt och fattig,  och mitt hjärta är genomborrat i mitt bröst.

Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.

 Såsom skuggan, när den förlänges, går jag bort;  jag ryckes bort såsom en gräshoppssvärm.

Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.

 Mina knän äro vacklande av fasta,  och min kropp förlorar sitt hull.

Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.

 Till smälek har jag blivit inför dem;  när de se mig, skaka de huvudet.

Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.

 Hjälp mig, HERRE, min Gud;  fräls mig efter din nåd;

Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!

 och må de förnimma att det är din hand,  att du, HERRE, har gjort det.

Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!

 Om de förbanna,      så välsigna du;  om de resa sig upp,      så komme de på skam,  men må din tjänare få glädja sig.

Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.

 Mina motståndare varde klädda i blygd  och höljda i skam såsom i en mantel.

Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!

 Min mun skall storligen  tacka HERREN;  mitt ibland många vill jag lova honom.

Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!

 Ty han står på den fattiges högra sida  för att frälsa honom från dem som fördöma hans själ.

Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.