Job 31

HICE pacto con mis ojos: ¿Cómo pues había yo de pensar en virgen?

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

Porque ¿qué galardón me daría de arriba Dios, Y qué heredad el Omnipotente de las alturas?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

¿No hay quebrantamiento para el impío, Y extrañamiento para los que obran iniquidad?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

¿No ve él mis caminos, Y cuenta todos mis pasos?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Si anduve con mentira, Y si mi pie se apresuró á engaño,

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Péseme Dios en balanzas de justicia, Y conocerá mi integridad.

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Si mis pasos se apartaron del camino, Y si mi corazón se fué tras mis ojos, Y si algo se apegó á mis manos,

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Siembre yo, y otro coma, Y mis verduras sean arrancadas.

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

Si fué mi corazón engañado acerca de mujer, Y si estuve acechando á la puerta de mi prójimo:

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Muela para otro mi mujer, Y sobre ella otros se encorven.

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

Porque es maldad é iniquidad, Que han de castigar los jueces.

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Porque es fuego que devoraría hasta el sepulcro, Y desarraigaría toda mi hacienda.

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

Si hubiera tenido en poco el derecho de mi siervo y de mi sierva, Cuando ellos pleitearan conmigo,

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¿Qué haría yo cuando Dios se levantase? Y cuando él visitara, ¿qué le respondería yo?

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

El que en el vientre me hizo á mí, ¿no lo hizo á él? ¿Y no nos dispuso uno mismo en la matriz?

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

Si estorbé el contento de los pobres, É hice desfallecer los ojos de la viuda;

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

Y si comí mi bocado solo, Y no comió de él el huérfano;

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

(Porque desde mi mocedad creció conmigo como con padre, Y desde el vientre de mi madre fuí guía de la viuda;)

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

Si he visto que pereciera alguno sin vestido, Y al menesteroso sin cobertura;

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

Si no me bendijeron sus lomos, Y del vellón de mis ovejas se calentaron;

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

Si alcé contra el huérfano mi mano, Aunque viese que me ayudarían en la puerta;

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

Mi espalda se caiga de mi hombro, Y mi brazo sea quebrado de mi canilla.

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

Porque temí el castigo de Dios, Contra cuya alteza yo no tendría poder.

Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Si puse en oro mi esperanza, Y dije al oro: Mi confianza eres tú;

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Si me alegré de que mi hacienda se multiplicase, Y de que mi mano hallase mucho;

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Si he mirado al sol cuando resplandecía, Y á la luna cuando iba hermosa,

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

Y mi corazón se engañó en secreto, Y mi boca besó mi mano:

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

Esto también fuera maldad juzgada; Porque habría negado al Dios soberano.

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Si me alegré en el quebrantamiento del que me aborrecía, Y me regocijé cuando le halló el mal;

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

(Que ni aun entregué al pecado mi paladar, Pidiendo maldición para su alma;)

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

Cuando mis domésticos decían: ¡Quién nos diese de su carne! nunca nos hartaríamos.

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

El extranjero no tenía fuera la noche; Mis puertas abría al caminante.

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

Si encubrí, como los hombres mis prevaricaciones, Escondiendo en mi seno mi iniquidad;

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

Porque quebrantaba á la gran multitud, Y el menosprecio de las familias me atemorizó, Y callé, y no salí de mi puerta:

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!

¡Quién me diera quien me oyese! He aquí mi impresión es que el Omnipotente testificaría por mí, Aunque mi adversario me hiciera el proceso.

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

Ciertamente yo lo llevaría sobre mi hombro, Y me lo ataría en lugar de corona.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Yo le contaría el número de mis pasos, Y como príncipe me llegaría á él.

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Si mi tierra clama contra mí, Y lloran todos sus surcos;

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Si comí su sustancia sin dinero, Ó afligí el alma de sus dueños;

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

En lugar de trigo me nazcan abrojos, Y espinas en lugar de cebada.

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.