Job 30

MAS ahora los más mozos de días que yo, se ríen de mí; Cuyos padres yo desdeñara ponerlos con los perros de mi ganado.

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Porque ¿para qué yo habría menester la fuerza de sus manos, En los cuales había perecido con el tiempo?

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Por causa de la pobreza y del hambre andaban solos; Huían á la soledad, á lugar tenebroso, asolado y desierto.

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Que cogían malvas entre los arbustos, Y raíces de enebro para calentarse.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Eran echados de entre las gentes, Y todos les daban grita como al ladrón.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Habitaban en las barrancas de los arroyos, En las cavernas de la tierra, y en las rocas.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Bramaban entre las matas, Y se reunían debajo de las espinas.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Hijos de viles, y hombres sin nombre, Más bajos que la misma tierra.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Y ahora yo soy su canción, Y he sido hecho su refrán.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Abomínanme, aléjanse de mí, Y aun de mi rostro no detuvieron su saliva.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Porque Dios desató mi cuerda, y me afligió, Por eso se desenfrenaron delante de mi rostro.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Á la mano derecha se levantaron los jóvenes; Empujaron mis pies, Y sentaron contra mí las vías de su ruina.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Mi senda desbarataron, Aprovecháronse de mi quebrantamiento, Contra los cuales no hubo ayudador.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Vinieron como por portillo ancho, Revolviéronse á mi calamidad.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Hanse revuelto turbaciones sobre mí; Combatieron como viento mi alma, Y mi salud pasó como nube

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Y ahora mi alma está derramada en mí; Días de aflicción me han aprehendido.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

De noche taladra sobre mí mis huesos, Y mis pulsos no reposan.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Con la grande copia de materia mi vestidura está demudada; Cíñeme como el cuello de mi túnica.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Derribóme en el lodo, Y soy semejante al polvo y á la ceniza.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Clamo á ti, y no me oyes; Preséntome, y no me atiendes.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Haste tornado cruel para mí: Con la fortaleza de tu mano me amenazas.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Levantásteme, é hicísteme cabalgar sobre el viento, Y disolviste mi sustancia.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Porque yo conozco que me reduces á la muerte; Y á la casa determinada á todo viviente.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Mas él no extenderá la mano contra el sepulcro; ¿Clamarán los sepultados cuando él los quebrantare?

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

¿No lloré yo al afligido? Y mi alma ¿no se entristeció sobre el menesteroso?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Cuando esperaba yo el bien, entonces vino el mal; Y cuando esperaba luz, la oscuridad vino.

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Mis entrañas hierven, y no reposan; Días de aflicción me han sobrecogido.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Denegrido ando, y no por el sol: Levantádome he en la congregación, y clamado.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

He venido á ser hermano de los dragones, Y compañero de los búhos.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Mi piel está denegrida sobre mí, Y mis huesos se secaron con ardentía.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Y hase tornado mi arpa en luto, Y mi órgano en voz de lamentadores.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.