1. Home
  2. Pair
  3. HunKar
  4. UMGreek
  5. Job.31

Job 31

31:1
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
Εκαμον συνθηκην μετα των οφθαλμων μου και πως να εχω τον στοχασμον μου επι παρθενον;
31:2
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
και τι το μεριδιον παρα Θεου ανωθεν; και η κληρονομια του Παντοδυναμου εκ των υψηλων;
31:3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
Ουχι αφανισμος δια τον ασεβη; και ταλαιπωρια δια τους εργατας της ανομιας;
31:4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
δεν βλεπει αυτος τας οδους μου και απαριθμει παντα τα βηματα μου;
31:5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
Εαν περιεπατησα με ψευδος, η ο πους μου εσπευσεν εις δολον,
31:6
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
ας με ζυγιση δια της σταθμης της δικαιοσυνης και ας γνωριση ο Θεος την ακεραιοτητα μου
31:7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
αν το βημα μου εξετραπη απο της οδου και η καρδια μου επηκολουθησε τους οφθαλμους μου, και αν κηλις προσεκολληθη εις τας χειρας μου
31:8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
να σπειρω, και αλλος να φαγη και να εκριζωθωσιν οι εκγονοι μου.
31:9
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
Αν η καρδια μου ηπατηθη υπο γυναικος, η παρεμονευσα εις την θυραν του πλησιον μου,
31:10
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
η γυνη μου να αλεση δι αλλον, και αλλοι να πεσωσιν επ αυτην.
31:11
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
Διοτι μιαρον ανομημα τουτο και αμαρτημα καταδικον
31:12
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
διοτι ειναι πυρ κατατρωγον μεχρις αφανισμου, και ηθελεν εκριζωσει παντα τα γεννηματα μου.
31:13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
Αν κατεφρονησα την κρισιν του δουλου μου η της δουλης μου, οτε διεφεροντο προς εμε,
31:14
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
τι θελω καμει τοτε, οταν εγερθη ο Θεος; και οταν επισκεφθη, τι θελω αποκριθη προς αυτον;
31:15
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
Ο ποιησας εμε εν τη κοιλια, δεν εποιησε και εκεινον; και δεν εμορφωσεν ημας ο αυτος εν τη μητρα;
31:16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
Αν ηρνηθην την επιθυμιαν των πτωχων, η εμαρανα τους οφθαλμους της χηρας,
31:17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
η εφαγον μονος τον αρτον μου, και ο ορφανος δεν εφαγεν εξ αυτου
31:18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
διοτι ο μεν εκ νεοτητος μου ετρεφετο μετ εμου, ως μετα πατρος, την δε εκ κοιλιας της μητρος μου ωδηγησα
31:19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
αν ειδον τινα απολλυμενον δι ελλειψιν ενδυματος η πτωχον χωρις σκεπασματος,
31:20
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
αν οι νεφροι αυτου δεν με ευλογησαν και δεν εθερμανθη με το μαλλιον των προβατων μου,
31:21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
αν εσηκωσα την χειρα μου κατα του ορφανου, βλεπων οτι υπερισχυον εν τη πυλη,
31:22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
να πεση ο βραχιων μου εκ του ωμου, και η χειρ μου να συντριφθη εκ του αγκωνος.
31:23
Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
Διοτι ο παρα του Θεου ολεθρος ητο εις εμε φρικη και δια την μεγαλειοτητα αυτου δεν ηθελον δυνηθη να ανθεξω.
31:24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
Αν εθεσα εις το χρυσιον την ελπιδα μου, η ειπα προς το καθαρον χρυσιον, Σ⊇ εισαι το θαρρος μου,
31:25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
αν ευφρανθην διοτι ο πλουτος μου ητο μεγας και διοτι η χειρ μου ευρηκεν αφθονιαν,
31:26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
αν εθεωρουν τον ηλιον αναλαμποντα η την σεληνην περιπατουσαν εν τη λαμπροτητι αυτης,
31:27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
και η καρδια μου εθελχθη κρυφιως, η με το στομα μου εφιλησα την χειρα μου,
31:28
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
και τουτο ηθελεν εισθαι ανομημα καταδικον διοτι ηθελον αρνηθη τον Θεον τον Υψιστον.
31:29
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
Αν εχαρην εις τον αφανισμον του μισουντος με, η επεχαρην οτε ευρηκεν αυτον κακον
31:30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
διοτι ουδε αφηκα το στομα μου να αμαρτηση, ευχομενος καταραν εις την ψυχην αυτου
31:31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
αν οι ανθρωποι της σκηνης μου δεν ειπον, τις θελει δειξει ανθρωπον μη χορτασθεντα απο των κρεατων αυτου;
31:32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
Ο ξενος δεν διενυκτερευεν εξω ηνοιγον την θυραν μου εις τον οδοιπορον
31:33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
αν εσκεπασα την παραβασιν μου ως ο Αδαμ, κρυπτων την ανομιαν μου εν τω κολπω μου
31:34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!
διοτι μηπως εφοβουμην μεγα πληθος, η με ετρομαζεν η καταφρονησις των οικογενειων, ωστε να σιωπησω και να μη εκβω εκ της θυρας;
31:35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
Ω να ητο τις να με ηκουεν. Ιδου, η επιθυμια μου ειναι να απεκρινετο ο Παντοδυναμος εις εμε, και ο αντιδικος μου να εγραφε βιβλιον.
31:36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
Βεβαιως ηθελον βαστασει αυτο επι του ωμου μου, ηθελον περιδεσει αυτο στεφανον επ εμε
31:37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
ηθελον φανερωσει προς αυτον τον αριθμον των βηματων μου ως αρχων ηθελον πλησιασει εις αυτον.
31:38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
Αν ο αγρος μου καταβοα εναντιον μου και κλαιωσιν ομου οι αυλακες αυτου,
31:39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
αν εφαγον τον καρπον αυτον χωρις μισθον, η εκαμον να εκβη η ψυχη των γεωργων αυτου,
31:40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
Ας φυτρωσωσι τριβολοι αντι σιτου και ζιζανια αντι κριθης. Ετελειωσαν οι λογοι του Ιωβ.

© bibleglot.com