Job 30

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Αλλα τωρα οι νεωτεροι μου την ηλικιαν με περιγελωσι, των οποιων τους πατερας δεν ηθελον καταδεχθη να βαλω μετα των κυνων του ποιμνιου μου.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Και εις τι τωοντι ηδυνατο να με ωφεληση η δυναμις των χειρων αυτων, εις τους οποιους η ισχυς εξελιπε;

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Δι ενδειαν και πειναν ησαν απομεμονωμενοι εφευγον εις γην ανυδρον, σκοτεινην, ηφανισμενην και ερημον

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

εκοπτον μολοχην πλησιον των θαμνων και την ριζαν των αρκευθων δια τροφην αυτων.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Ησαν εκ μεσου δεδιωγμενοι εφωναζον επ αυτους ως κλεπτας.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Κατωκουν εν τοις κρημνοις των χειμαρρων, ταις τρυπαις της γης και τοις βροχοις.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Μεταξυ των θαμνων ωγκωντο υποκατω των ακανθων συνηγοντο

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

αφρονες και δυσφημοι, εκδεδιωγμενοι εκ της γης.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Και τωρα εγω ειμαι το τραγωδιον αυτων, ειμαι και η παροιμια αυτων.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Με βδελυττονται, απομακρυνονται απ εμου, και δεν συστελλονται να πτυωσιν εις το προσωπον μου.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Επειδη ο Θεος διελυσε την υπεροχην μου και με εθλιψεν, απερριψαν και αυτοι τον χαλινον εμπροσθεν μου.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Εκ δεξιων ανιστανται οι νεοι απωθουσι τους ποδας μου, και ετοιμαζουσι κατ εμου τας ολεθριους οδους αυτων.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Ανατρεπουσι την οδον μου, επαυξανουσι την συμφοραν μου, χωρις να εχωσι βοηθον.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Εφορμωσιν ως σφοδρα πλημμυρα, επι της ερημωσεως μου περικυλιονται.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Τρομοι εστραφησαν επ εμε καταδιωκουσι την ψυχην μου ως ανεμος και η σωτηρια μου παρερχεται ως νεφος.

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

Και τωρα η ψυχη μου εξεχυθη εντος μου ημεραι θλιψεως με κατελαβον.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

Την νυκτα τα οστα μου διεπερασθησαν εν εμοι, και τα νευρα μου δεν αναπαυονται.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Υπο της σφοδρας δυναμεως ηλλοιωθη το ενδυμα μου με περισφιγγει ως το περιλαιμιον του χιτωνος μου.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Με ερριψεν εις τον πηλον, και ωμοιωθην με χωμα και κονιν.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Κραζω προς σε, και δεν μοι αποκρινεσαι ισταμαι, και με παραβλεπεις.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Εγεινες ανελεημων προς εμε δια της κραταιας χειρος σου με μαστιγονεις.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Με εσηκωσας επι τον ανεμον με επεβιβασας και διελυσας την ουσιαν μου.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Εξευρω μεν οτι θελεις με φερει εις θανατον και τον οικον τον προσδιωρισμενον εις παντα ζωντα.

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Αλλα δεν θελει εκτεινει χειρα εις τον ταφον, εαν κραζωσι προς αυτον οταν αφανιζη.

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

Δεν εκλαυσα εγω δια τον οντα εν ημεραις σκληραις, και ελυπηθη η ψυχη μου δια τον πτωχον;

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Ενω περιεμενον το καλον, τοτε ηλθε το κακον και ενω ανεμενον το φως, τοτε ηλθε το σκοτος.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Τα εντοσθια μου ανεβρασαν και δεν ανεπαυθησαν ημεραι θλιψεως με προεφθασαν.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Περιεπατησα μελαγχροινος ουχι υπο ηλιου εσηκωθην, εβοησα εν συναξει.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

Εγεινα αδελφος των δρακοντων και συντροφος των στρουθοκαμηλων.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Το δερμα μου εμαυρισεν επ εμε, και τα οστα μου κατεκαυθησαν υπο της φλογωσεως.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Η δε κιθαρα μου μετεβληθη εις πενθος και το οργανον μου εις φωνην κλαιοντων.