Job 31

Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

HICE pacto con mis ojos: ¿Cómo pues había yo de pensar en virgen?

És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Porque ¿qué galardón me daría de arriba Dios, Y qué heredad el Omnipotente de las alturas?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?

¿No hay quebrantamiento para el impío, Y extrañamiento para los que obran iniquidad?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

¿No ve él mis caminos, Y cuenta todos mis pasos?

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Si anduve con mentira, Y si mi pie se apresuró á engaño,

Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Péseme Dios en balanzas de justicia, Y conocerá mi integridad.

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Si mis pasos se apartaron del camino, Y si mi corazón se fué tras mis ojos, Y si algo se apegó á mis manos,

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

Siembre yo, y otro coma, Y mis verduras sean arrancadas.

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

Si fué mi corazón engañado acerca de mujer, Y si estuve acechando á la puerta de mi prójimo:

Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

Muela para otro mi mujer, Y sobre ella otros se encorven.

Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.

Porque es maldad é iniquidad, Que han de castigar los jueces.

Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

Porque es fuego que devoraría hasta el sepulcro, Y desarraigaría toda mi hacienda.

Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

Si hubiera tenido en poco el derecho de mi siervo y de mi sierva, Cuando ellos pleitearan conmigo,

Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¿Qué haría yo cuando Dios se levantase? Y cuando él visitara, ¿qué le respondería yo?

Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

El que en el vientre me hizo á mí, ¿no lo hizo á él? ¿Y no nos dispuso uno mismo en la matriz?

Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

Si estorbé el contento de los pobres, É hice desfallecer los ojos de la viuda;

És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

Y si comí mi bocado solo, Y no comió de él el huérfano;

Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!

(Porque desde mi mocedad creció conmigo como con padre, Y desde el vientre de mi madre fuí guía de la viuda;)

Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

Si he visto que pereciera alguno sin vestido, Y al menesteroso sin cobertura;

Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

Si no me bendijeron sus lomos, Y del vellón de mis ovejas se calentaron;

Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

Si alcé contra el huérfano mi mano, Aunque viese que me ayudarían en la puerta;

A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

Mi espalda se caiga de mi hombro, Y mi brazo sea quebrado de mi canilla.

Hiszen *úgy* rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!

Porque temí el castigo de Dios, Contra cuya alteza yo no tendría poder.

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

Si puse en oro mi esperanza, Y dije al oro: Mi confianza eres tú;

Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

Si me alegré de que mi hacienda se multiplicase, Y de que mi mano hallase mucho;

Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

Si he mirado al sol cuando resplandecía, Y á la luna cuando iba hermosa,

És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

Y mi corazón se engañó en secreto, Y mi boca besó mi mano:

Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

Esto también fuera maldad juzgada; Porque habría negado al Dios soberano.

Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

Si me alegré en el quebrantamiento del que me aborrecía, Y me regocijé cuando le halló el mal;

(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)

(Que ni aun entregué al pecado mi paladar, Pidiendo maldición para su alma;)

Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

Cuando mis domésticos decían: ¡Quién nos diese de su carne! nunca nos hartaríamos.

(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

El extranjero no tenía fuera la noche; Mis puertas abría al caminante.

Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:

Si encubrí, como los hombres mis prevaricaciones, Escondiendo en mi seno mi iniquidad;

Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék *és* az ajtón sem lépnék ki!

Porque quebrantaba á la gran multitud, Y el menosprecio de las familias me atemorizó, Y callé, y no salí de mi puerta:

Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

¡Quién me diera quien me oyese! He aquí mi impresión es que el Omnipotente testificaría por mí, Aunque mi adversario me hiciera el proceso.

Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

Ciertamente yo lo llevaría sobre mi hombro, Y me lo ataría en lugar de corona.

Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

Yo le contaría el número de mis pasos, Y como príncipe me llegaría á él.

Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

Si mi tierra clama contra mí, Y lloran todos sus surcos;

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

Si comí su sustancia sin dinero, Ó afligí el alma de sus dueños;

Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

En lugar de trigo me nazcan abrojos, Y espinas en lugar de cebada.