Job 30

Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

MAS ahora los más mozos de días que yo, se ríen de mí; Cuyos padres yo desdeñara ponerlos con los perros de mi ganado.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Porque ¿para qué yo habría menester la fuerza de sus manos, En los cuales había perecido con el tiempo?

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

Por causa de la pobreza y del hambre andaban solos; Huían á la soledad, á lugar tenebroso, asolado y desierto.

A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Que cogían malvas entre los arbustos, Y raíces de enebro para calentarse.

Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

Eran echados de entre las gentes, Y todos les daban grita como al ladrón.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

Habitaban en las barrancas de los arroyos, En las cavernas de la tierra, y en las rocas.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Bramaban entre las matas, Y se reunían debajo de las espinas.

Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

Hijos de viles, y hombres sin nombre, Más bajos que la misma tierra.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

Y ahora yo soy su canción, Y he sido hecho su refrán.

Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

Abomínanme, aléjanse de mí, Y aun de mi rostro no detuvieron su saliva.

Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

Porque Dios desató mi cuerda, y me afligió, Por eso se desenfrenaron delante de mi rostro.

Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

Á la mano derecha se levantaron los jóvenes; Empujaron mis pies, Y sentaron contra mí las vías de su ruina.

Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

Mi senda desbarataron, Aprovecháronse de mi quebrantamiento, Contra los cuales no hubo ayudador.

Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek *ide.*

Vinieron como por portillo ancho, Revolviéronse á mi calamidad.

Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

Hanse revuelto turbaciones sobre mí; Combatieron como viento mi alma, Y mi salud pasó como nube

Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

Y ahora mi alma está derramada en mí; Días de aflicción me han aprehendido.

Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

De noche taladra sobre mí mis huesos, Y mis pulsos no reposan.

A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

Con la grande copia de materia mi vestidura está demudada; Cíñeme como el cuello de mi túnica.

A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

Derribóme en el lodo, Y soy semejante al polvo y á la ceniza.

Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és *csak* nézel reám!

Clamo á ti, y no me oyes; Preséntome, y no me atiendes.

Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

Haste tornado cruel para mí: Con la fortaleza de tu mano me amenazas.

Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

Levantásteme, é hicísteme cabalgar sobre el viento, Y disolviste mi sustancia.

Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

Porque yo conozco que me reduces á la muerte; Y á la casa determinada á todo viviente.

De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

Mas él no extenderá la mano contra el sepulcro; ¿Clamarán los sepultados cuando él los quebrantare?

Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

¿No lloré yo al afligido? Y mi alma ¿no se entristeció sobre el menesteroso?

Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

Cuando esperaba yo el bien, entonces vino el mal; Y cuando esperaba luz, la oscuridad vino.

Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

Mis entrañas hierven, y no reposan; Días de aflicción me han sobrecogido.

Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben *és* kiáltozom.

Denegrido ando, y no por el sol: Levantádome he en la congregación, y clamado.

Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

He venido á ser hermano de los dragones, Y compañero de los búhos.

Bőröm feketül*ten hámlik le* rólam, és csontom elég a hőség miatt.

Mi piel está denegrida sobre mí, Y mis huesos se secaron con ardentía.

Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Y hase tornado mi arpa en luto, Y mi órgano en voz de lamentadores.