Psalms 107

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Oslavujte Hospodina, nebo jest dobrý, nebo na věky milosrdenství jeho.

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

Nechť o tom vypravují ti, kteříž jsou vykoupeni skrze Hospodina, jak je on vykoupil z ruky těch, kteříž je ssužovali,

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

A shromáždil je z zemí, od východu a od západu, od půlnoci i od moře.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Bloudili po poušti, po cestách pustých, města k přebývání nenacházejíce.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

Hladovití a žízniví byli, až v nich svadla duše jejich.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Když volali k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich vytrhl je,

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

A vedl je po cestě přímé, aby přišli do města k bydlení.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

Poněvadž napájí duši žíznivou, a duši hladovitou naplňuje dobrými věcmi.

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

Kteříž sedí ve tmě a v stínu smrti, sevříni jsouce bídou i železy,

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Protože odporni byli řečem Boha silného, a radou Nejvyššího pohrdli.

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Pročež ponížil bídou srdce jejich, padli, a nebylo pomocníka.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí je vysvobozuje.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Vyvodí je z temností a stínu smrti, a svazky jejich trhá.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

Poněvadž láme brány měděné, a závory železné posekává.

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

Blázni pro cestu převrácenosti své, a pro nepravosti své v trápení bývají.

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

Oškliví se jim všeliký pokrm, až se i k branám smrti přibližují.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich je vysvobozuje.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Posílá slovo své, a uzdravuje je, a vysvobozuje je z hrobu.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými,

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

A obětujíce oběti chvály, ať vypravují skutky jeho s prozpěvováním.

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

Kteří se plaví po moři na lodech, pracujíce na velikých vodách,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

Tiť vídají skutky Hospodinovy, a divy jeho v hlubokosti.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Jakž jen dí, hned se strhne vítr bouřlivý, a dme vlny mořské.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Vznášejí se k nebi, sstupují do propasti, duše jejich v nebezpečenství rozplývá se.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

Motají se a nakloňují jako opilý, a všecko umění jejich mizí.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Když volají k Hospodinu v ssoužení svém, z úzkostí jejich je vysvobozuje.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Proměňuje bouři v utišení, tak že umlkne vlnobití jejich.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

I veselí se, že utichlo; a tak přivodí je k břehu žádostivému.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

Nechať oslavují před Hospodinem milosrdenství jeho, a divné skutky jeho před syny lidskými.

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Nechť ho vyvyšují v shromáždění lidu, a v radě starců chválí jej.

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

Obrací řeky v poušť, a prameny vod v suchost,

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

Zemi úrodnou v slatinnou, pro zlost obyvatelů jejích.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Pustiny obrací v jezera, a zemi vyprahlou v prameny vod.

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

I osazuje na ní hladovité, aby stavěli města k bydlení.

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Kteříž osívají pole, a dělají vinice, a shromažďují sobě užitek úrody.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Takť on jim žehná, že se rozmnožují velmi, a dobytka jejich neumenšuje.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

A někdy pak umenšeni a sníženi bývají ukrutenstvím, bídou a truchlostí,

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

Když vylévá pohrdání na knížata, dopouštěje, aby bloudili po poušti bezcestné.

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

Onť vyzdvihuje nuzného z trápení, a rozmnožuje rodinu jako stádo.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Nechť to spatřují upřímí, a rozveselí se, ale všeliká nepravost ať zacpá ústa svá.

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Ale kdo jest tak moudrý, aby toho šetřil, a vyrozumíval mnohému milosrdenství Hospodinovu?