Psalms 73

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

Psalam. Asafov Kako je dobar Bog čestitima, Bog onima koji su čista srca!

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

A meni umalo noge ne posrnuše, zamalo koraci ne okliznuše,

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

jer zločincima zavidjeh motreći sreću grešnika.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

Nikakvu patnju ne snose, pretilo je tijelo njihovo.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Ne žive u mukama smrtnika, ljudske ih nevolje ne biju.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Stoga je oholost ogrlica vratu njihovu, a nasilje haljina koja ih pokriva.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

Iz pretila srca izlazi opakost njihova, srca im se prelijevaju ispraznim tlapnjama.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Podsmjehuju se i zlobno govore, nasiljem prijete odozgo.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Ustima na nebo nasrću, a jezik se njihov obara na zemlju.

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

Zato moj narod za njima leti i srče obilne vode

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

pa veli: "Kako da dozna Bog? Spoznaje li Svevišnji?"

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Eto, takvi su grešnici: uvijek spokojni, bogatstvo zgrću.

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

Jesam li, dakle, samo ja uzalud čuvao srce čisto i u nedužnosti prao ruke

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

kad sam primao udarce svaki dan i kaznu jutro za jutrom?

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Da sam kazao: "Govorit ću kao i oni", izdao bih rod sinova tvojih.

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

Promišljah tada da bih spoznao: al' mi se učini mučno u očima mojim

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

sve dok ne nađoh ulaz u Božje svetinje pa prozreh kakav im je svršetak.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Zaista, na klizavu stazu ti ih postavljaš, u propast ih obaraš.

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Kako učas propadoše, nestaše, užas ih izjede!

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Kao što čovjek prezire san kad se probudi, tako ćeš, Gospode, prezreti lik im kada ustaneš.

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

Kad mi duša bijaše ojađena, a bubrezi probodeni,

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

bezumnik bijah bez razbora, k'o živinče pred tobom.

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

Al' ću odsad uvijek biti s tobom, jer ti prihvati desnicu moju:

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

vodit ćeš me po naumu svojem da me zatim uzmeš u slavu svoju.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Koga ja imam u nebu osim tebe? Kad sam s tobom, ne veselim se zemlji.

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Malaksalo mi tijelo i srce: okrilje srca moga, i baštino moja, o Bože, dovijeka!

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

Doista, propast će oni koji se udaljuju od tebe, istrebljuješ svakog tko ti se iznevjeri.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

A meni je milina biti u Božjoj blizini, imati sklonište svoje u Jahvi. Pripovijedat ću sva tvoja djela na vratima Kćeri sionske.