Psalms 74

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

Poučna pjesma. Asafova. Zašto si, Bože, posve zabacio, zašto kiptiš gnjevom na ovce paše svoje?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Sjeti se zajednice koju si davno stekao, plÓemena koje namače kao svoju baštinu i brda Siona gdje si Šator svoj udario!

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Korakni k ruševinama vječnim - sve je u Svetištu razorio neprijatelj.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Protivnici tvoji vikahu posred skupštine tvoje, znakove svoje postaviše k'o pobjedne znakove.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

Bijahu kao oni koji mašu sjekirom po guštari,

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

sjekirom i maljem vrata mu razbijali.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

Ognju predadoše Svetište tvoje, do zemlje oskvrnuše Prebivalište tvoga imena.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Rekoše u srcu: "Istrijebimo ih zajedno; spalite sva svetišta Božja na zemlji!"

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

Ne vidimo znakova svojih, proroka više nema, i nitko među nama ne zna dokle ...

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Dokle će se još, o Bože, dušmanin rugati? Hoće li protivnik dovijeka prezirati ime tvoje?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

Zašto povlačiš ruku, zašto u krilu sakrivaš desnicu svoju?

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

No Bog je moj kralj od davnine, on koji posred zemlje spasava!

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Ti svojom silom rasječe more, smrska glave nakazama u vodi.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Ti si Levijatanu glave zdrobio, dao ga za hranu nemanima morskim.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Ti si dao da provre izvor i bujica, ti si presušio rijeke nepresušne.

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

Tvoj je dan i noć je tvoja, ti učvrsti mjesec i sunce;

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

ti sazda sve granice zemlji, ti stvori ljeto i zimu.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Spomeni se ovoga: dušmanin ti se rugaše, Jahve, i bezumni narod pogrdi ime tvoje.

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Ne predaj jastrebu život grlice svoje, i život svojih siromaha ne zaboravi zauvijek!

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

Pogledaj na Savez svoj, jer svi su zakuci zemlje puni tmina i nasilja.

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

Ne daj da jadnik otiđe postiđen: neka siromah i ubog hvale ime tvoje!

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Ustani, Bože, zauzmi se za svoju parnicu, spomeni se pogrde koju ti bezumnik svaki dan nanosi.

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

Ne zaboravi vike neprijatelja svojih: buka buntovnika još se diže k tebi!