Psalms 107

Pris Herren, for han er god, hans miskunnhet varer evindelig.

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Så sie Herrens gjenløste, de som han har gjenløst av nødens hånd,

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

og som han har samlet fra landene, fra øst og fra vest, fra nord og fra havet.

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

De fór vill i ørkenen, i et uveisomt øde, de fant ikke en by å bo i.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

De var hungrige og tørste, deres sjel vansmektet i dem.

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

Da ropte de til Herren i sin nød; av deres trengsler utfridde han dem,

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

og han førte dem på rett vei, så de gikk til en by de kunde bo i.

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn;

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

for han mettet den vansmektende sjel og fylte den hungrige sjel med godt.

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

De satt i mørke og i dødsskygge, bundet i elendighet og jern,

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

fordi de hadde vært gjenstridige mot Guds ord og foraktet den Høiestes råd.

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Derfor bøide han deres hjerter ved lidelse; de snublet, og det var ikke nogen hjelper.

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Da ropte de til Herren i sin nød; av deres trengsler frelste han dem.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Han førte dem ut av mørke og dødsskygge og rev sønder deres bånd.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn;

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

for han brøt sønder porter av kobber og hugg sønder bommer av jern.

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

De var dårer og blev plaget for sin syndige vei og for sine misgjerninger;

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

deres sjel vemmedes ved all mat, og de kom nær til dødens porter.

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

Da ropte de til Herren i sin nød; av deres trengsler frelste han dem.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Han sendte sitt ord og helbredet dem og reddet dem fra deres graver.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn;

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

og ofre takkoffere og fortelle om hans gjerninger med jubel.

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

De som fór ut på havet i skib, som drev handel på store vann,

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

de så Herrens gjerninger og hans underverker på dypet.

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

Han bød og lot det komme en stormvind, og den reiste dets bølger.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

De fór op imot himmelen, de fór ned i avgrunnene, deres sjel blev motløs i ulykken.

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

De tumlet og vaklet som en drukken mann, og all deres visdom blev til intet.

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

Da ropte de til Herren i sin nød, og av deres trengsler førte han dem ut.

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Han lot stormen bli til stille, og bølgene omkring dem tidde.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Og de gledet sig over at de la sig; og han førte dem til den havn de ønsket.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

De skal prise Herren for hans miskunnhet og for hans undergjerninger mot menneskenes barn

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

og ophøie ham i folkets forsamling og love ham der hvor de gamle sitter.

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Han gjorde elver til en ørken og vannkilder til et tørstig land,

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

et fruktbart land til et saltland for deres ondskaps skyld som bodde der.

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

Han gjorde en ørken til en vannrik sjø og et tørt land til vannkilder.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Og han lot de hungrige bo der, og de grunnla en by til å bo i.

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

Og de tilsådde akrer og plantet vingårder, og de vant den frukt de bar.

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Og han velsignet dem, og de blev meget tallrike, og av fe gav han dem ikke lite.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Så minket de igjen og blev nedbøiet ved trengsel, ulykke og sorg.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

Han som utøser forakt over fyrster og lar dem fare vill i et uveisomt øde,

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

han ophøiet den fattige av elendighet og gjorde slektene som hjorden.

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

De opriktige ser det og gleder sig, og all ondskap lukker sin munn.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Den som er vis, han akte på dette og merke på Herrens nådegjerninger!

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!