I Corinthians 15

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
Звіщаю ж вам, браття, Євангелію, яку я вам благовістив, і яку прийняли ви, в якій і стоїте,
A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
Якою й спасаєтесь, коли пам'ятаєте, яким словом я благовістив вам, якщо тільки ви ввірували не наосліп.
Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
Бо я передав вам найперш, що й прийняв, що Христос був умер ради наших гріхів за Писанням,
És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
і що Він був похований, і що третього дня Він воскрес за Писанням,
És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
і що з'явився Він Кифі, потім Дванадцятьом.
Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
А потім з'явився нараз більше як п'ятистам браттям, що більшість із них живе й досі, а дехто й спочили.
Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
Потому з'явився Він Якову, опісля усім апостолам.
Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
А по всіх Він з'явився й мені, мов якому недородкові.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
Я бо найменший з апостолів, що негідний зватись апостолом, бо я переслідував був Божу Церкву.
De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
Та благодаттю Божою я те, що є, і благодать Його, що в мені, не даремна була, але я працював більше всіх їх, правда не я, але Божа благодать, що зо мною вона.
Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
Тож чи я, чи вони, ми так проповідуємо, і так ви ввірували.
Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
Коли ж про Христа проповідується, що воскрес Він із мертвих, як же дехто між вами говорять, що немає воскресення мертвих?
Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
Як немає ж воскресення мертвих, то й Христос не воскрес!
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
оли ж бо Христос не воскрес, то проповідь наша даремна, даремна також віра ваша!
Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Ми знайшлися б тоді неправдивими свідками Божими, бо про Бога ми свідчили, що воскресив Він Христа, Якого Він не воскресив, якщо не воскресають померлі.
Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
Бо як мертві не воскресають, то й Христос не воскрес!
Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
Коли ж бо Христос не воскрес, тоді віра ваша даремна, ви в своїх ще гріхах,
A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
тоді то загинули й ті, що в Христі упокоїлись!
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Коли ми надіємося на Христа тільки в цьому житті, то ми найнещасніші від усіх людей!
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
Та нині Христос воскрес із мертвих, первісток серед покійних.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
Смерть бо через людину, і через Людину воскресення мертвих.
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
Бо так, як в Адамі вмирають усі, так само в Христі всі оживуть,
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
кожен у своєму порядку: первісток Христос, потім ті, що Христові, під час Його приходу.
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
А потому кінець, коли Він передасть царство Богові й Отцеві, коли Він зруйнує всякий уряд, і владу всяку та силу.
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
Бо належить Йому царювати, аж доки Він не покладе всіх Своїх ворогів під ногами Своїми!
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Як ворог останній смерть знищиться,
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
бо під ноги Його Він усе впокорив. Коли ж каже, що впокорено все, то ясно, що все, окрім Того, Хто впокорив Йому все.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
А коли Йому все Він упокорить, тоді й Сам Син упокориться Тому, Хто все впокорив Йому, щоб Бог був у всьому все.
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
Бо що зроблять ті, хто христяться ради мертвих? Коли мертві не воскресають зовсім, то нащо вони ради мертвих і христяться?
Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
Для чого й ми повсякчас наражаємось на небезпеки?
Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre *mondom,* mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
Я щодень умираю. Так свідчу, браття, вашою хвалою, що маю її в Христі Ісусі, Господі нашім.
Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
Коли я зо звірами боровся в Ефесі, яка мені по-людському користь, коли мертві не воскресають? Будем їсти та пити, бо ми взавтра вмрем!...
Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
Не дайте себе звести, товариство лихе псує добрі звичаї!
Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
Протверезіться правдиво, та й не грішіть, бо деякі Бога не знають, говорю вам на сором!
De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
Але дехто скаже: Як мертві воскреснуть? І в якім тілі прийдуть?
Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
Нерозумний, що ти сієш, те не оживе, як не вмре.
És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
І коли сієш, то сієш не тіло майбутнє, але голе зерно, яке трапиться, пшениці або чого іншого,
Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
і Бог йому тіло дає, як захоче, і кожному зерняті тіло його.
Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
Не кожне тіло однакове тіло, але ж інше в людей, та інше тіло в скотини, та інше тіло в пташок, та інше у риб.
És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
Є небесні тіла й тіла земні, але ж інша слава небесним, а інша земним.
Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
Інша слава для сонця, та інша слава для місяця, та інша слава для зір, бо зоря від зорі відрізняється славою!
Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
Так само й воскресення мертвих: сіється в тління, в нетління встає,
Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
сіється в неславу, у славі встає, сіється в немочі, у силі встає,
Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
сіється тіло звичайне, встає тіло духовне. Є тіло звичайне, є й тіло духовне.
Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
Так і написано: Перша людина Адам став душею живою, а останній Адам то дух оживляючий.
De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
Та не перше духовне, але звичайне, а потім духовне.
Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
Перша людина з землі, земна, друга Людина із неба Господь.
A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
Який земний, такі й земні, і Який небесний, такі й небесні.
És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
І, як носили ми образ земного, так і образ небесного будемо носити.
Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
І це скажу, браття, що тіло й кров посісти Божого Царства не можуть, ані тління нетління не посяде.
Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Ось кажу я вам таємницю: не всі ми заснемо, та всі перемінимось,
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
раптом, як оком змигнути, при останній сурмі: бо засурмить вона і мертві воскреснуть, а ми перемінимось!...
Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Мусить бо тлінне оце зодягнутись в нетління, а смертне оце зодягтися в безсмертя.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
А коли оце тлінне в нетління зодягнеться, і оце смертне в безсмертя зодягнеться, тоді збудеться слово написане: Поглинута смерть перемогою!
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
Де, смерте, твоя перемога? Де твоє, смерте, жало?
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
Жало ж смерти то гріх, а сила гріха то Закон.
De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
А Богові дяка, що Він Господом нашим Ісусом Христом перемогу нам дав.
Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Отож, брати любі мої, будьте міцні, непохитні, збагачуйтесь завжди в Господньому ділі, знаючи, що ваша праця не марнотна у Господі!