Psalms 107

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Kiittäkäät Herraa; sillä hän on hyvä, ja hänen laupiutensa pysyy ijankaikkisesti.

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

Sanokaan Herran lunastetut, jotka hän on tuskasta vapahtanut,

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

Ja jotka hän on maakunnista koonnut, idästä ja lännestä, pohjoisesta ja etelästä,

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

Jotka eksyksissä vaelsivat korvessa umpitietä, ja ei he löytäneet kaupunkia asuaksensa,

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

Isoovaiset ja janoovaiset; ja heidän sielunsa vaipui heissä.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän pelasti heitä heidän hädistänsä,

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

Ja vei heitä oikiaa tietä, että he menivät asuinkaupunkiin.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee:

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

Että hän ravitsee himoitsevaisen sielun ja täyttää isoovaisen sielun hyvyydellä.

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

Jotka istuvat pimeässä ja kuoleman varjossa, vangitut ahdistuksessa ja raudoissa:

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Että he olivat Jumalan käskyä vastaan kovakorvaiset, ja olivat katsoneet ylön ylimmäisen lain;

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Sentähden täytyi heidän sydämensä onnettomuudella vaivattaa, niin että he lankesivat, ja ei kenkään heitä auttanut.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän autti heitä heidän hädistänsä,

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Ja vei heitä pimeydestä ulos ja kuoleman varjosta, ja särki heidän siteensä.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee:

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

Että hän särkee vaskiportit, ja rikkoo rautaiset salvat.

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

Hullut, jotka rangaistiin ylitsekäymisensä tähden, ja synteinsä tähden,

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

Heidän sielunsa kauhistui kaikkea ruokaa, ja saivat kuolintautinsa.

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän autti heitä heidän hädistänsä.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Hän lähetti sanansa ja paransi heitä, ja pelasti heitä, ettei he kuolleet.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee,

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

Ja uhratkaan kiitosuhria, ja luetelkaan hänen tekojansa ilolla.

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

Jotka haaksilla meressä vaeltavat, ja asiansa toimittavat suurilla vesillä,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

He näkivät Herran työt, ja hänen ihmeensä syvyydessä.

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

Kuin hän sanoi, ja paisutti suuren ilman, joka aallot nosti ylös,

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

Niin he menivät ylös taivasta kohden ja menivät syvyyteen alas, että heidän sielunsa ahdistuksesta epäili,

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

Että he horjuivat ja hoipertelivat niinkuin juopuneet, ja ei silleen neuvoa tietäneet;

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

Ja he huusivat Herraa tuskissansa, ja hän autti heitä heidän hädistänsä.

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

Ja hän hillitsi kovan ilman, että aallot asettuivat.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

Ja he tulivat iloisiksi, että tyveni, ja hän vei heitä satamaan heidän mielensä jälkeen.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

Kiittäkään he siis Herraa hänen laupiutensa edestä, ja hänen ihmeittensä tähden, jotka hän ihmisten lasten kohtaan tekee.

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Ja ylistäkään häntä kansan seurakunnassa, ja kiittäkään häntä vanhimpain seassa,

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

Joka virrat teki erämaaksi, ja vesilähteet kuivaksi maaksi,

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

Ettei hedelmällinen maa mitään kantanut, heidän pahuutensa tähden, jotka siinä asuivat.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Erämaan teki hän vesilammiksi ja kuivan maan vesilähteeksi,

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

Ja asetti sinne isoovaiset; ja he valmistivat siihen kaupunkia, jossa he asuivat,

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Ja kylvivät pellot ja viinapuita istuttivat, ja saivat jokavuotisen hedelmän.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Ja hän siunasi heitä ja he sangen suuresti enenivät, ja hän antoi paljon karjaa heille;

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

Jotka olivat painetut alas ja sorretut pahain väkivallalta ja ahdistukselta,

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

Koska ylönkatse päämiesten päälle vuodatettu oli, ja kaikki maa eksyksissä ja autiona oli.

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

Ja hän varjeli köyhää raadollisuudesta, ja enensi hänen sukunsa niinkuin lauman.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Näitä vanhurskaat näkevät ja iloitsevat, ja jokainen paha suu pitää tukittaman.

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Kuka on taitava ja näitä kätkee, se ymmärtää Herran moninaisen laupiuden.