Psalms 107

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Halleluja! Lov Herren, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

Så skal HERRENs genløste sige, de, han løste af Fjendens Hånd

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

og samlede ind fra Landene, fra Øst og Vest, fra Nord og fra Havet.

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

I den øde Ørk for de vild, fandt ikke Vej til beboet By,

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

de led både Sult og Tørst, deres Sjæl var ved at vansmægte;

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem at deres Trængsler

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

og førte dem ad rette Vej, så de kom til beboet By.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

Thi han mættede den vansmægtende Sjæl og fyldte den sultne med godt.

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

De sad i Mulm og Mørke, bundne i pine og Jern,

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

fordi de havde stået Guds Ord imod og ringeagtet den Højestes Råd.

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

Deres Hjerte var knuget af Kummer, de faldt, der var ingen, som hjalp;

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

førte dem ud af Mørket og Mulmet og sønderrev deres Bånd.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

Thi han sprængte Døre af Kobber og sønderslog Slåer af Jern.

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

De sygnede hen for Synd og led for Brødes Skyld,

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

de væmmedes ved al Slags Mad, de kom Dødens Porte nær

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

men de råbte til Herren i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

sendte sit Ord og lægede dem og frelste deres Liv fra Graven.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

og ofre Lovprisningsofre og med Jubel forkynnde hans Gerninger.

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

De for ud på Havet i Skibe, drev Handel på vældige Vande,

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

blev Vidne til HERRENs Gerninger, hans Underværker i Dybet;

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

han bød, og et Stormvejr rejste sig, Bølgerne tårnedes op;

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

mod Himlen steg de, i Dybet sank de, i Ulykken svandt deres Mod;

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

de tumled og raved som drukne, borte var al deres Visdom;

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

skiftede Stormen til Stille, så Havets Bølger tav;

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

og glade blev de, fordi det stilned; han førte dem til Havnen, de søgte.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn,

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham i de Ældstes Kreds!

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

Floder gør han til Ørken og Kilder til øde Land,

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

til Saltsteppe frugtbart Land for Ondskabens Skyld hos dem, som - bor der.

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Ørken gør han til Vanddrag, det tørre Land til Kilder;

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

der lader han sultne bo, så de grunder en By at bo i,

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

tilsår Marker og planter Vin og høster Afgrødens Frugt.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

Han velsigner dem, de bliver mange, han lader det ikke skorte på Kvæg.

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

De bliver få og segner under Modgangs og Kummers Tryk,

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

han udøser Hån over Fyrster og lader dem rave i vejløst Øde.

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

Men han løfter den fattige op af hans Nød og gør deres Slægter som Hjorde;

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

de oprigtige ser det og glædes, men al Ondskab lukker sin Mund.

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

Hvo som er viis, han mærke sig det og lægge sig HERRENs Nåde på Sinde!