Proverbs 15

Suloinen vastaus hillitse vihan, mutta kova sana saattaa mielen karvaaksi.

Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.

Viisasten kieli saattaa opetuksen suloiseksi, vaan tyhmäin suu aina hulluuta sylkee.

A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Herran silmät katselevat joka paikassa, sekä pahat että hyvät.

Minden helyeken *vannak* az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.

Terveellinen kieli on elämän puu: vaan valhettelevainen saattaa sydämen kivun.

A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.

Tyhmä laittaa isänsä kurituksen; vaan joka rangaistuksen ottaa, hän tulee taitavaksi.

A bolond megútálja az ő atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.

Vanhurskaan huoneessa on yltäkyllä; vaan jumalattoman saalis on hävintö.

Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.

Viisasten huulet jakavat neuvoa; vaan tyhmäin sydän ei ole niin.

A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.

Jumalattoman uhri on Herralle kauhistus; vaan jumalisten rukous on hänelle otollinen.

Az istentelenek áldozatja gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.

Jumalattoman tie on Herralle kauhistus; vaan joka vanhursjautta noudattaa, on hänelle rakas.

Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.

Kuritus on sille paha, joka hylkää tiensä: ja joka rangaistusta vihaa, hänen pitää kuoleman.

Gonosz dorgálás *jő* arra, a ki útját elhagyja; a ki gyűlöli a fenyítéket, meghal.

Helvetti ja kadotus on Herran edessä: kunka paljon enemmin ihmisten lasten sydämet.

A sír és a pokol az Úr előtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.

Ei pilkkaaja rakasta sitä, joka häntä rankaisee, ja ei hän mene viisasten tykö.

Nem szereti a csúfoló a feddést, *és* a bölcsekhez nem megy.

Iloinen sydän tekee iloiset kasvot; vaan koska sydän on surullinen, niin rohkeus raukee.

A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.

Ymmärtäväinen sydän etsii viisautta; vaan tyhmäin suu tyhmyydellä ravitaan.

Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.

Surullisella ihmisellä ei ole koskaan hyvää päivää; vaan jolla hyvä sydän on, hänellä on joka päivä vieraspito.

Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma *van.*

Parempi on vähä Herran pelvossa, kuin suuri tavara ilman lepoa.

Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.

Parempi on ateria kaalia rakkaudessa, kuin syötetty härkä vihassa.

Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyűlölség.

Vihainen mies saattaa toran matkaan; mutta kärsivällinen asettaa riidan.

A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútűrő pedig lecsendesíti a háborgást.

Laiskan tie on orjantappurainen; vaan hurskasten tie on tasainen.

A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.

Viisas poika iloittaa isänsä, ja hullu ihminen häpäisee äitinsä.

A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.

Hulluulle on tyhmyys iloksi; vaan toimellinen mies pysyy oikialla tiellä.

A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.

Aivoitus raukee ilman neuvoaa; vaan jossa monta neuvonantajaa on, se on vahva.

Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek.

Se on ihmisen ilo, että hän toimella vastata taitaa, ja aikanansa sanottu sana on otollinen.

Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében *mondott* beszéd, oh mely igen jó!

Elämän tie johdattaa viisaan ylöspäin, välttämään helvettiä, joka alhaalla on.

Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.

Herra ylpeiden huoneet kukistaa, ja vahvistaa lesken rajat.

A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerősíti pedig az özvegynek határát.

Ilkiäin aivoitukset ovat Herralle kauhistukseksi; vaan toimellinen puhe on otollinen.

Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.

Ahneudella voitetut kukistavat oman huoneensa; vaan joka lahjoja vihaa, saa elää.

Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.

Vanhurskaan sydän ajattelee vastausta; vaan jumalattoman suu ammuntaa pahaa.

Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.

Herra on kaukana jumalattomista; vaan hän kuulee vanhurskasten rukoukset.

Messze *van* az Úr az istentelenektől; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.

Suloinen kasvo iloittaa sydämen: hyvä sanoma tekee luut lihaviksi.

A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerősíti a csontokat.

Korva, joka kuulee elämän rangaistusta, on asuva viisasten seassa.

A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.

Joka ei itsiänsä salli kurittaa, se katsoo ylön sielunsa; vaan joka rangaistusta kuulee, hän tulee viisaaksi.

A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az ő lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.

Herran pelko on kuritus viisauteen, ja kunnian edellä käy nöyryys.

Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.