Proverbs 16

Ihminen aikoo sydämessänsä; vaan Herralta tulee kielen vastaus.

Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

Jokaisen mielestä on hänen tiensä puhdas; mutta Herra tutkistelee sydämet.

Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

Anna Herran haltuun sinun työs, niin sinun aivoitukses menestyy.

Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

Herra tekee kaikki itse tähtensä, niin myös jumalattoman pahaksi päiväksi.

Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Jokainen ylpiä on Herralle kauhistus, ja ei pääse rankaisematta, ehkä he kaikki yhtä pitäisivät.

Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

Laupiuden ja totuuden kautta pahateko sovitetaan, ja Herran pelvolla paha vältetään.

Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

Jos jonkun tiet ovat Herralle kelvolliset, niin hän myös kääntää hänen vihamiehensä rauhaan.

Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

Parempi on vähä vanhurskaudessa, kuin suuri saalis vääryydessä.

Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

Ihmisen sydän aikoo tiensä; vaan Herra johdattaa hänen käymisensä.

Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

Ennustus on kuninkaan huulissa: ei hänen suunsa puhu tuomiossa väärin.

Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

Oikia puntari ja vaaka on Herralta, ja kaikki painokivet kukkarossa ovat hänen tekoansa.

Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.

Kuninkaan edessä on kauhistus väärin tehdä; sillä vanhurskaudella istuin vahvistetaan.

Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

Oikia neuvo on kuninkaalle otollinen; ja joka oikein puhuu, häntä rakastetaan.

Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti *a király.*

Kuninkaan viha on kuoleman sanansaattaja; ja viisas mies lepyttää hänen.

A királynak felgerjedt haragja *olyan, mint* a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

Kuin kuninkaan kasvo on leppyinen, siinä on elämä, ja hänen armonsa on niinkuin hiljainen sade.

A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

Ota viisautta tykös, sillä se on parempi kultaa: ja saada ymmärrystä on kalliimpi hopiaa.

Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

Siviän tiet välttävät pahaa, ja joka sielunsa varjelee, se tiestänsä ottaa vaarin.

Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

Joka alennetaan, se ensisti tulee ylpiäksi; ja ylpeys on aina lankeemuksen edellä.

A megromlás előtt kevélység *jár,* és az eset előtt felfuvalkodottság.

Parempi on nöyränä olla siveiden kanssa, kuin jakaa suurta saalista ylpeiden kanssa.

Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

Joka jonkun asian viisaasti alkaa, hän löytää onnen; ja se on autuas, joka luottaa Herraan.

A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

Toimellinen mies ylistetään viisautensa tähden; ja suloinen puhe lisää oppia.

A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

Viisaus on elämän lähde hänelle, joka sen saanut on, vaan tyhmäin oppi on hulluus.

Életnek kútfeje az értelem *annak,* a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

Viisas sydän puhuu toimellisesti, ja hänen huulensa opettavat hyvin.

A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

Suloiset sanat ovat mesileipää; ne lohduttavat sielua, ja virvoittavat luut.

Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

Monella on tie mielestänsä oikia, vaan se johdattaa viimein kuolemaan.

Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

Moni tulee suureen vahinkoon oman suunsa kautta.

A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

Jumalatoin ihminen kaivaa onnettomuutta, ja hänen suussansa palaa niinkuin tuli.

A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;

Väärä ihminen saattaa riidan, ja panettelia tekee ruhtinaat eripuraisiksi.

A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

Viekas ihminen houkuttelee lähimmäistänsä, ja johdattaa hänen pahalle tielle.

Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

Joka silmää iskee, ei se hyvää ajattele, ja joka huuliansa pureskelee, se pahaa matkaan saattaa.

A ki behúnyja szemeit, *azért teszi,* hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, *már* véghez vitte a gonoszságot.

Harmaat hiukset ovat kunnian kruunu, joka löydetään vanhurskauden tiellä.

Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

Kärsivällinen on parempi kuin väkevä; ja joka hillitsee mielensä, on parempi, kuin se joka kaupungin voittaa.

Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.

Arpa heitetään syliin, vaan Herralta tulee kaikki sen meno.

Az *ember* kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.