Psalms 107

Halleluja! Lov Herren, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!

Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.

Så skal HERRENs genløste sige, de, han løste af Fjendens Hånd

*Ezt* mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;

og samlede ind fra Landene, fra Øst og Vest, fra Nord og fra Havet.

És a kiket összegyűjtött a *különböző* földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.

I den øde Ørk for de vild, fandt ikke Vej til beboet By,

Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

de led både Sult og Tørst, deres Sjæl var ved at vansmægte;

Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem at deres Trængsler

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.

og førte dem ad rette Vej, så de kom til beboet By.

És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Thi han mættede den vansmægtende Sjæl og fyldte den sultne med godt.

Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!

De sad i Mulm og Mørke, bundne i pine og Jern,

A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

fordi de havde stået Guds Ord imod og ringeagtet den Højestes Råd.

Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

Deres Hjerte var knuget af Kummer, de faldt, der var ingen, som hjalp;

Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.

førte dem ud af Mørket og Mulmet og sønderrev deres Bånd.

Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

Thi han sprængte Døre af Kobber og sønderslog Slåer af Jern.

Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

De sygnede hen for Synd og led for Brødes Skyld,

A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.

de væmmedes ved al Slags Mad, de kom Dødens Porte nær

Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

men de råbte til Herren i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,

De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.

sendte sit Ord og lægede dem og frelste deres Liv fra Graven.

Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért,

og ofre Lovprisningsofre og med Jubel forkynnde hans Gerninger.

És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!

De for ud på Havet i Skibe, drev Handel på vældige Vande,

A kik hajókon tengerre szállnak, *és* a nagy vizeken kalmárkodnak,

blev Vidne til HERRENs Gerninger, hans Underværker i Dybet;

Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.

han bød, og et Stormvejr rejste sig, Bølgerne tårnedes op;

Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

mod Himlen steg de, i Dybet sank de, i Ulykken svandt deres Mod;

Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

de tumled og raved som drukne, borte var al deres Visdom;

Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,

De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.

skiftede Stormen til Stille, så Havets Bølger tav;

Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

og glade blev de, fordi det stilned; han førte dem til Havnen, de søgte.

És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.

Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn,

Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember*ek* fiai iránt való csodadolgaiért!

ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham i de Ældstes Kreds!

És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!

Floder gør han til Ørken og Kilder til øde Land,

Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

til Saltsteppe frugtbart Land for Ondskabens Skyld hos dem, som - bor der.

Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

Ørken gør han til Vanddrag, det tørre Land til Kilder;

Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

der lader han sultne bo, så de grunder en By at bo i,

És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.

tilsår Marker og planter Vin og høster Afgrødens Frugt.

És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

Han velsigner dem, de bliver mange, han lader det ikke skorte på Kvæg.

És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

De bliver få og segner under Modgangs og Kummers Tryk,

De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.

han udøser Hån over Fyrster og lader dem rave i vejløst Øde.

Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.

Men han løfter den fattige op af hans Nød og gør deres Slægter som Hjorde;

De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

de oprigtige ser det og glædes, men al Ondskab lukker sin Mund.

Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.

Hvo som er viis, han mærke sig det og lægge sig HERRENs Nåde på Sinde!

A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!