Psalms 73

Psalam. Asafov Kako je dobar Bog čestitima, Bog onima koji su čista srca!

Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

A meni umalo noge ne posrnuše, zamalo koraci ne okliznuše,

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

jer zločincima zavidjeh motreći sreću grešnika.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Nikakvu patnju ne snose, pretilo je tijelo njihovo.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

Ne žive u mukama smrtnika, ljudske ih nevolje ne biju.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Stoga je oholost ogrlica vratu njihovu, a nasilje haljina koja ih pokriva.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

Iz pretila srca izlazi opakost njihova, srca im se prelijevaju ispraznim tlapnjama.

A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

Podsmjehuju se i zlobno govore, nasiljem prijete odozgo.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Ustima na nebo nasrću, a jezik se njihov obara na zemlju.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

Zato moj narod za njima leti i srče obilne vode

Azért fordul az ő népe ide, hogy tele *pohár* vizet szürcsölnek;

pa veli: "Kako da dozna Bog? Spoznaje li Svevišnji?"

És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

Eto, takvi su grešnici: uvijek spokojni, bogatstvo zgrću.

Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

Jesam li, dakle, samo ja uzalud čuvao srce čisto i u nedužnosti prao ruke

Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

kad sam primao udarce svaki dan i kaznu jutro za jutrom?

Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

Da sam kazao: "Govorit ću kao i oni", izdao bih rod sinova tvojih.

Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Promišljah tada da bih spoznao: al' mi se učini mučno u očima mojim

Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

sve dok ne nađoh ulaz u Božje svetinje pa prozreh kakav im je svršetak.

Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

Zaista, na klizavu stazu ti ih postavljaš, u propast ih obaraš.

Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

Kako učas propadoše, nestaše, užas ih izjede!

Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

Kao što čovjek prezire san kad se probudi, tako ćeš, Gospode, prezreti lik im kada ustaneš.

Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, *úgy *veted meg képöket.

Kad mi duša bijaše ojađena, a bubrezi probodeni,

Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

bezumnik bijah bez razbora, k'o živinče pred tobom.

Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

Al' ću odsad uvijek biti s tobom, jer ti prihvati desnicu moju:

De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

vodit ćeš me po naumu svojem da me zatim uzmeš u slavu svoju.

Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

Koga ja imam u nebu osim tebe? Kad sam s tobom, ne veselim se zemlji.

Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

Malaksalo mi tijelo i srce: okrilje srca moga, i baštino moja, o Bože, dovijeka!

Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

Doista, propast će oni koji se udaljuju od tebe, istrebljuješ svakog tko ti se iznevjeri.

Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

A meni je milina biti u Božjoj blizini, imati sklonište svoje u Jahvi. Pripovijedat ću sva tvoja djela na vratima Kćeri sionske.

De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.