Psalms 74

Poučna pjesma. Asafova. Zašto si, Bože, posve zabacio, zašto kiptiš gnjevom na ovce paše svoje?

Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?

Sjeti se zajednice koju si davno stekao, plÓemena koje namače kao svoju baštinu i brda Siona gdje si Šator svoj udario!

Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!

Korakni k ruševinama vječnim - sve je u Svetištu razorio neprijatelj.

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Protivnici tvoji vikahu posred skupštine tvoje, znakove svoje postaviše k'o pobjedne znakove.

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.

Bijahu kao oni koji mašu sjekirom po guštari,

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.

sjekirom i maljem vrata mu razbijali.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.

Ognju predadoše Svetište tvoje, do zemlje oskvrnuše Prebivalište tvoga imena.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.

Rekoše u srcu: "Istrijebimo ih zajedno; spalite sva svetišta Božja na zemlji!"

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Ne vidimo znakova svojih, proroka više nema, i nitko među nama ne zna dokle ...

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart *ez?*

Dokle će se još, o Bože, dušmanin rugati? Hoće li protivnik dovijeka prezirati ime tvoje?

Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

Zašto povlačiš ruku, zašto u krilu sakrivaš desnicu svoju?

Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? *Vond* ki kebeledből: végezz!

No Bog je moj kralj od davnine, on koji posred zemlje spasava!

Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

Ti svojom silom rasječe more, smrska glave nakazama u vodi.

Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

Ti si Levijatanu glave zdrobio, dao ga za hranu nemanima morskim.

Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

Ti si dao da provre izvor i bujica, ti si presušio rijeke nepresušne.

Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

Tvoj je dan i noć je tvoja, ti učvrsti mjesec i sunce;

Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

ti sazda sve granice zemlji, ti stvori ljeto i zimu.

Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

Spomeni se ovoga: dušmanin ti se rugaše, Jahve, i bezumni narod pogrdi ime tvoje.

Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

Ne predaj jastrebu život grlice svoje, i život svojih siromaha ne zaboravi zauvijek!

Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!

Pogledaj na Savez svoj, jer svi su zakuci zemlje puni tmina i nasilja.

Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

Ne daj da jadnik otiđe postiđen: neka siromah i ubog hvale ime tvoje!

A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.

Ustani, Bože, zauzmi se za svoju parnicu, spomeni se pogrde koju ti bezumnik svaki dan nanosi.

Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

Ne zaboravi vike neprijatelja svojih: buka buntovnika još se diže k tebi!

Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!