Psalms 109

Zborovođi. Psalam. Davidov. Bože, diko moja, nemoj šutjeti!
Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár. Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!
Usta bezbožna i prijevarna na me se otvaraju, govore mi jezikom lažljivim,
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.
riječima me mržnje okružuju, bezrazložno me napadaju.
És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.
Za moju me ljubav oni optužuju, a ja se samo molim.
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.
Uzvraćaju mi zlo za dobro, mržnju za ljubav moju.
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért.
"Digni protiv njega bezbožnika i tužitelj nek' mu stane zdesna!
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől.
Kad mu se bude sudilo, nek' bude osuđen, i molitva mu se za grijeh uzela!
Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen.
Dani njegovi nek' budu malobrojni, njegovu službu nek' dobije drugi!
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.
Djeca njegova nek' postanu siročad, a njegova žena udovica!
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
Nek' mu djeca budu skitnice, prosjaci, nek' budu bačena iz opustjelih domova!
És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek *eledelt.*
Nek' mu lihvar prigrabi sav posjed, tuđinci nek' razgrabe plod muke njegove!
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
Nitko ne imao prema njemu samilosti, nitko se ne smilovao siročadi njegovoj!
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson *iránta,* és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin!
Neka mu se zatre potomstvo, u drugome koljenu neka se utrne ime njegovo!
Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
Spominjao se Jahve grijeha njegovih, i grijeh njegove majke nek' se ne izbriše:
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék!
nek budu svagda Jahvi pred očima! Neka se sa zemlje izbriše spomen njihov!"
Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről,
Jer se ne spomenu da čini milosrđe, već proganjaše bijedna i uboga i u smrt gonjaše čovjeka srca shrvana.
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.
Prokletstvo je ljubio, pa neka ga stigne; blagoslova ne htjede, daleko nek' je od njega!
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle.
Prokletstvom nek' se odjene kao haljinom, neka kao voda uđe u njega i kao ulje u kosti njegove.
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.
Bilo mu haljinom kojom se pokriva, pojas kojim se svagda paše!
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
Tako nek' plati Jahve tužiteljima mojim koji zlo govore protiv duše moje!
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
A ti, Jahve, Gospode, rad imena svog zauzmi se za me, spasi me jer je dobrostiva ljubav tvoja!
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
Jer bijedan sam i ubog, i srce je moje ranjeno u meni.
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
K'o sjena što se naginje ja nestajem, progone me kao skakavca.
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
Od posta mi koljena klecaju i tijelo moje omrša.
Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől.
Ruglom sam njima postao, kimaju glavom kad me vide.
Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
Pomozi mi, Jahve, Bože moj, po doborti me svojoj spasi!
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Nek' upoznaju da je ovo ruka tvoja i da si ti ovo učinio, Jahve!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed *munkája* ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!
Oni nek' proklinju, ti blagoslivljaj; nek' se postide koji se na me podižu, a sluga tvoj nek' se raduje!
Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.
Stidom nek' se odjenu tužitelji moji i sramotom svojom nek' se k'o plaštem pokriju!
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Slavit ću Jahvu iz svega grla i hvalit' ga u veliku mnoštvu
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette!
jer stoji s desne siromahu da mu dušu spasi od sudaca.
Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.