Psalms 18

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

Til sangmesteren; av Herrens tjener David, som talte denne sangs ord til Herren den dag da Herren hadde utfridd ham av alle hans fienders hånd og av Sauls hånd.

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

Og han sa: Herre, jeg har dig hjertelig kjær, min styrke!

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Herren er min klippe og min festning og min frelser; min Gud er min klippe, som jeg setter min lit til, mitt skjold og min frelses horn, min borg.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Jeg påkaller den Høilovede, Herren, og blir frelst fra mine fiender.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

Dødens rep omspente mig, og fordervelsens strømmer forferdet mig.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

Dødsrikets rep omgav mig, dødens snarer overfalt mig.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

I min trengsel påkalte jeg Herren, og jeg ropte til min Gud; han hørte fra sitt tempel min røst, og mitt skrik kom for ham, til hans ører.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Da rystet og bevet jorden, og fjellenes grunnvoller skalv, og de rystet, for hans vrede var optendt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

Det steg røk op av hans nese, og fortærende ild fra hans munn; glør brente ut av ham.

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

Og han bøide himmelen og steg ned, og det var mørke under hans føtter.

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

Og han fór på kjeruber og fløi, og han fór hastig frem på vindens vinger.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Han gjorde mørke til sitt dekke, rundt omkring sig til sitt skjul, mørke vann, tykke skyer.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

Frem av glansen foran ham fór hans skyer frem, hagl og gloende kull.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

Og Herren tordnet i himmelen, den Høieste lot sin røst høre, hagl og gloende kull.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

Og han utsendte sine piler og spredte dem omkring - lyn i mengde og forvirret dem.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Da kom vannenes strømmer til syne, og jordens grunnvoller blev avdekket ved din trusel, Herre, for din neses åndepust.

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

Han rakte sin hånd ut fra det høie, han grep mig; han drog mig op av store vann.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

Han fridde mig ut fra min sterke fiende og fra mine avindsmenn; for de var mig for mektige.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

De overfalt mig på min motgangs dag; men Herren blev min støtte.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

Og han førte mig ut i fritt rum; han frelste mig, for han hadde behag i mig.

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, han betalte mig efter mine henders renhet.

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

For jeg tok vare på Herrens veier og vek ikke i ondskap fra min Gud.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

For alle hans lover hadde jeg for øie, og hans bud lot jeg ikke vike fra mig.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

Og jeg var ulastelig for ham og voktet mig vel for min synd.

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

Og Herren gjengjeldte mig efter min rettferdighet, efter mine henders renhet for hans øine.

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

Mot den fromme viser du dig from, mot den rettvise mann viser du dig rettvis,

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

mot den rene viser du dig ren, mot den forvendte viser du dig vrang.

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

For du frelser elendige folk, og du fornedrer høie øine.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

For du lar min lampe skinne; Herren min Gud opklarer mitt mørke.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

For ved dig stormer jeg løs på fiendeskarer, og ved min Gud springer jeg over murer.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

Gud, hans vei er fullkommen; Herrens ord er rent, han er et skjold for alle dem som setter sin lit til ham.

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

For hvem er Gud foruten Herren, og hvem er en klippe, uten vår Gud?

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

Den Gud som omgjorder mig med kraft og gjør min vei fri for støt,

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

som gir mig føtter likesom hindene og stiller mig på mine høider,

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

som oplærer mine hender til krig, så mine armer spenner kobberbuen.

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

Og du gir mig din frelse til skjold, og din høire hånd støtter mig, og din mildhet gjør mig stor.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Du gjør rummet vidt for mine skritt under mig, og mine ankler vakler ikke.

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

Jeg forfølger mine fiender og når dem, og jeg vender ikke tilbake før jeg har gjort ende på dem.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Jeg knuser dem, så de ikke makter å reise sig; de faller under mine føtter.

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

Og du omgjorder mig med kraft til krig, du bøier mine motstandere under mig.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

Og mine fiender lar du vende mig ryggen, og mine avindsmenn utrydder jeg.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

De roper, men der er ingen frelser - til Herren, men han svarer dem ikke.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

Og jeg knuser dem som støv for vinden, jeg tømmer dem ut som søle på gatene.

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

Du redder mig fra folkekamper, du setter mig til hode for hedninger; folkeferd som jeg ikke kjenmer, tjener mig.

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

Bare de hører om mig, blir de mig lydige; fremmede kryper for mig.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

Fremmede visner bort og går bevende ut av sine borger.

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

Herren lever, og priset er min klippe, og ophøiet er min frelses Gud,

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

den Gud som gir mig hevn og legger folkeferd under mig,

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

som frir mig ut fra mine fiender; ja, over mine motstandere ophøier du mig, fra voldsmannen redder du mig.

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *

Derfor vil jeg prise dig iblandt hedningene, Herre, og lovsynge ditt navn. Han gjør frelsen stor for sin konge, han gjør miskunnhet mot sin salvede, mot David og mot hans ætt til evig tid.