Psalms 17

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

En bønn av David. Hør, Herre, på rettferdighet, merk på mitt klagerop, vend øret til min bønn fra leber uten svik!

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

La min rett gå ut fra ditt åsyn, dine øine skue hvad rett er!

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.

Du har prøvd mitt hjerte, gjestet det om natten, du har ransaket mig, du fant intet; min munn viker ikke av fra mine tanker.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Mot menneskenes gjerninger har jeg efter dine lebers ord tatt mig i vare for voldsmannens stier.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

Mine skritt holdt fast ved dine fotspor, mine trin vaklet ikke.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Jeg roper til dig, for du svarer mig, Gud! Bøi ditt øre til mig, hør mitt ord!

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Vis din miskunnhet i underfulle gjerninger, du som med din høire hånd frelser dem som flyr til dig, fra deres motstandere!

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Vokt mig som din øiesten, skjul under dine vingers skygge

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

for de ugudelige, som ødelegger mig, mine dødsfiender, som omringer mig!

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

Sitt fete hjerte lukker de til, med sin munn taler de overmodig.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

Hvor vi går, kringsetter de mig nu; sine øine retter de på å felle mig til jorden.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

Han er lik en løve som stunder efter å sønderrive, og en ung løve som ligger på lønnlige steder.

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Reis dig, Herre, tred ham i møte, slå ham ned, frels min sjel fra den ugudelige med ditt sverd,

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

fra menneskene med din hånd, Herre, fra denne verdens mennesker, som har sin del i livet, og hvis buk du fyller med dine skatter, som er rike på sønner og efterlater sin overflod til sine barn.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Jeg skal i rettferdighet skue ditt åsyn, jeg skal, når jeg våkner, mettes ved din skikkelse.