Psalms 37

Dávidé. Ne bosszankodjál az elvetemültekre, ne irígykedjél a gonosztevőkre.
(Af David.) Græm dig ikke over Ugerningsmænd, misund ikke dem, der gør Uret!
Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.
Thi hastigt svides de af som Græsset, visner som det friske Grønne.
Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj.
Stol på HERREN og gør det gode, bo i Landet og læg Vind på Troskab,
Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.
da skal du have din Fryd i HERREN, og han skal give dig, hvad dit Hjerte attrår.
Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.
Vælt din Vej på HERREN, stol på ham, så griber han ind
Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.
og fører din Retfærdighed frem som Lyset, din Ret som den klare Dag.
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, *se* arra, a ki álnok tanácsokat követ.
Vær stille for HERREN og bi på ham, græm dig ej over den, der har Held, over den, der farer med Rænker.
Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!
Tæm din Harme, lad Vreden fare, græm dig ikke, det volder kun Harm.
Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.
Thi Ugerningsmænd skal ryddes ud, men de, der bier på HERREN, skal arve Landet.
Egy kevés *idő* még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.
En liden Stund, og den gudløse er ikke mere; ser du hen til hans Sted, så er han der ikke.
A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.
Men de sagtmodige skal arve Landet, de fryder sig ved megen Fred.
Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:
Den gudløse vil den retfærdige ilde og skærer Tænder imod ham;
Az Úr neveti őt, mert látja, hogy eljő az ő napja.
men Herren, han ler ad ham, thi han ser hans Time komme.
Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, *és* leöljék az igazán élőket;
De gudløse drager Sværdet og spænder Buen for at fælde arm og fattig, for at nedslagte dem, der vandrer ret;
*De* fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.
men Sværdet rammer dem selv i Hjertet, og Buerne brydes sønder og sammen.
Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága.
Det lidt, en retfærdig har, er bedre end mange gudløses Rigdom;
Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.
thi de gudløses Arme skal brydes, men HERREN støtter de retfærdige;
Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.
HERREN kender de uskyldiges Dage, deres Arvelod bliver evindelig;
Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban.
de beskæmmes ikke i onde Tider, de mættes i Hungerens Dage.
De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.
Thi de gudløse går til Grunde, som Engenes Pragt er HERRENs Fjender, de svinder, de svinder som Røg.
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.
Den gudløse låner og bliver i Gælden, den retfærdige ynkes og giver;
Mert a kiket ő megáld, öröklik a földet, és a kiket ő megátkoz, kivágattatnak azok.
de, han velsigner, skal arve Landet, de, han forbander, udryddes.
Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.
Af HERREN stadfæstes Mandens Skridt, når han har Behag i hans Vej;
Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.
om end han snubler, falder han ikke, thi HERREN støtter hans Hånd.
Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.
Ung har jeg været, og nu er jeg gammel, men aldrig så jeg en retfærdig forladt eller hans Afkom tigge sit Brød;
Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.
han ynkes altid og låner ud, og hans Afkom er til Velsignelse.
Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.
Vig fra ondt og øv godt, så bliver du boende evindelig;
Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.
thi HERREN elsker Ret og svigter ej sine fromme. De onde udslettes for evigt, de gudløses Afkom udryddes;
Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.
de retfærdige arver Landet og skal bo der til evig Tid.
Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.
Den retfærdiges Mund taler Visdom; hans Tunge siger, hvad ret er;
Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.
sin Guds Lov har han i Hjertet, ikke vakler hans Skridt.
Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;
Den gudløse lurer på den retfærdige og står ham efter Livet,
De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.
men, HERREN giver ham ej i hans Hånd og lader ham ikke dømmes for Retten.
Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.
Bi på HERREN og bliv på hans Vej, så skal han ophøje dig til at arve Landet; du skal skue de gudløses Undergang.
Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;
Jeg har set en gudløs trodse, bryste sig som en Libanons Ceder
De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.
men se, da jeg gik der forbi, var han borte; da jeg søgte ham, fandtes han ikke.
Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.
Vogt på Uskyld, læg Vind på Oprigtighed, thi Fredens Mand har en Fremtid;
De a bűnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.
men Overtræderne udryddes til Hobe, de gudløses Fremtid går tabt.
Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; ő az ő erősségök a háborúság idején.
De retfærdiges Frelse kommer fra HERREN, deres Tilflugt i Nødens Stund;
Megvédi őket az Úr és megszabadítja őket; megszabadítja őket a gonoszoktól és megsegíti őket, mert ő benne bíznak.
HERREN hjælper og frier dem, fra de gudløse frier og frelser han dem; thi hos ham har de søgt deres Tilflugt.