Psalms 38

Dávid zsoltára emlékeztetőül.

(En salme af David. Lehazkir.) HERRE, revs mig ej i din vrede, tugt mig ej i din Harme!

Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

Thi dine pile sidder i mig, din Hånd har lagt sig på mig.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

Intet er karskt på min Krop for din Vredes Skyld, intet uskadt i mine Ledemod for mine Synders Skyld;

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

thi over mit Hoved skyller min Brøde som en tyngende Byrde, for tung for mig.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

Mine Sår både stinker og rådner, for min Dårskabs Skyld går jeg bøjet;

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

jeg er såre nedtrykt, sorgfuld vandrer jeg Dagen lang.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

Thi Lænderne er fulde af Brand, intet er karskt på min Krop,

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

jeg er lammet og fuldkommen knust, jeg skriger i Hjertets Vånde.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

HERRE, du kender al min Attrå, mit Suk er ej skjult for dig;

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

mit Hjerte banker, min Kraft har svigtet, selv mit Øje har mistet sin Glans.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa - az sincs már velem.

For min Plages Skyld flyr mig Ven og Frænde, mine Nærmeste holder sig fjert;

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

de, der vil mig til Livs, sætter Snarer, og de, der vil mig ondt, lægger Råd om Fordærv, de tænker Dagen igennem på Svig.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

Men jeg er som en døv, der intet hører, som en stum, der ej åbner sin Mund,

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

som en Mand, der ikke kan høre, i hvis Mund der ikke er Svar.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

Thi til dig står mit Håb, o HERRE, du vil bønhøre, Herre min Gud,

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

når jeg siger: "Lad dem ikke glæde sig over mig, hovmode sig over min vaklende Fod!"

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

Thi jeg står allerede for Fald, mine Smerter minder mig stadig;

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

thi jeg må bekende min Skyld må sørge over min Synd.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

Mange er de, der med Urette er mine Fjender, talrige de, der hader mig uden Grund,

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

som lønner mig godt med ondt, som står mig imod, fordi jeg søger det gode.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

HERRE, forlad mig ikke, min Gud, hold dig ikke borte fra mig,

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem! * (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! *

il mig til Hjælp, o Herre, min Frelse!