Job 33

No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Čuj dakle, Jobe, što ću ti kazati, prikloni uho mojim besjedama.

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Evo, usta sam svoja otvorio, a jezik riječi pod nepcem mi stvara.

Igaz szívből *származnak* beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Iskreno će ti zborit' srce moje, usne će čistu izreći istinu.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

TÓa i mene je duh Božji stvorio, dah Svesilnoga oživio mene.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!

Ako uzmogneš, ti me opovrgni; spremi se da se suprotstaviš meni!

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Gle, kao i ti, i ja sam pred Bogom, kao i ti, od gline bjeh načinjen;

Ímé, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

zato ja strahom tebe motrit' neću, ruka te moja neće pritisnuti.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Dakle, na moje uši rekao si - posve sam jasno tvoje čuo riječi:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.

'Nedužan sam i bez ikakva grijeha; prav sam i nema krivice na meni.

Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

Al' On izlike protiv mene traži i za svojeg me drži dušmanina.

Békóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.

Noge je moje u klade metnuo, nad svakim mojim on pazi korakom.'

Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

Ovdje, kažem ti, u pravu ti nisi, jer s Bogom čovjek mjerit' se ne može.

Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

Pa zašto s njime zamećeš prepirku što ti na svaku riječ ne odgovara?

Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

Bog zbori nama jednom i dva puta, al' čovjek na to pažnju ne obraća.

Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

U snovima, u viđenjima noćnim, kada san dubok ovlada ljudima i na ležaju dok tvrdo snivaju,

Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

tad on govori na uho čovjeku i utvarama plaši ga jezivim

Hogy eltérítse az embert a *rossz* cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.

da ga od djela njegovih odvrati, da u čovjeku obori oholost,

Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

da dušu njegovu spasi od jame i život mu od puta u Podzemlje.

Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

Bolešću on ga kara na ležaju kad mu se kosti tresu bez prestanka,

Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.

kad se kruh gadi njegovu životu i ponajbolje jelo duši njegovoj;

Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

kada mu tijelo gine naočigled i vide mu se kosti ogoljele,

És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

kad mu se duša približava jami a život njegov boravištu mrtvih.

Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

Ako se uza nj nađe tad anđeo, posrednik jedan između tisuću, da čovjeka na dužnost opomene,

És *az Isten* könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

pa se sažali nad njim i pomoli: 'Izbavi ga da u jamu ne ide; za život njegov nađoh otkupninu!

Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

Neka mu tijelo procvate mladošću, nek' se vrati u dane mladenačke!'

Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.

Vapije k Bogu i Bog ga usliša: radosno On ga pogleda u lice; vrati čovjeku pravednost njegovu.

Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

Tada čovjek pred ljudima zapjeva: 'Griješio sam i pravo izvrtao, ali mi Bog zlom nije uzvratio.

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

On mi je dušu spasio od jame i život mi se veseli svjetlosti.'

Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

Gle, sve to Bog je spreman učiniti do dva i do tri puta za čovjeka:

Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

da dušu njegovu spasi od jame i da mu život svjetlošću obasja.

Figyelj Jób, *és* hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

Pazi dÓe, Jobe, dobro me poslušaj; šuti, jer nisam sve još izrekao.

Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

Ako riječi još imaš, odvrati mi, zbori - rado bih opravdao tebe.

Ha *pedig* nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

Ako li nemaš, poslušaj me samo: pazi, rad bih te poučit' mudrosti."