Job 32

Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

Ona tri čovjeka prestadoše Jobu odgovarati, jer je on sebe smatrao nevinim.

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

Nato se rasrdi Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, od plemena Ramova: planu gnjevom na Joba zato što je sebe držao pravednim pred Bogom;

De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

a planu gnjevom i na tri njegova prijatelja jer nisu više našli ništa što bi odgovorili te su tako Boga osudili.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

Dok su oni govorili s Jobom, Elihu je šutio, jer su oni bili stariji od njega.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

Ali kad vidje da ona tri čovjeka nisu više imala odgovora u ustima, planu od srdžbe.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

I progovorivši, Elihu, sin Barakeelov, iz Buza, reče: "Po godinama svojim još mlad sam ja, a u duboku vi ste ušli starost; bojažljivo se zato ja ustezah znanje svoje pokazati pred vama.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Mišljah u sebi: 'Govorit će starost, mnoge godine pokazat će mudrost.'

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Uistinu, dah neki u ljudima, duh Svesilnog mudrim čini čovjeka.

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

Dob poodmakla ne daje mudrosti a niti starost pravednosti uči.

Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

Zato vas molim, poslušajte mene da vam i ja znanje svoje izložim.

Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

S pažnjom sam vaše besjede pratio i razloge sam vaše saslušao dok ste tražili što ćete kazati.

Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

Na vama moja sva bijaše pažnja, al' ne bi nikog da Joba pobije ni da mu od vas tko riječ opovrgne.

Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

Nemojte reći: 'Na mudrost smo naišli! Bog će ga pobit jer čovjek ne može.'

Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

Nije meni on besjedu upravio: odvratit mu neću vašim riječima.

Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

Poraženi, otpovrgnut ne mogu, riječi zapeše u grlu njihovu.

Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

Čekao sam! Al', gle, oni ne zbore. Umukoše, ni riječ više da kažu!

Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

Na meni je da progovorim sada, znanje ću svoje i ja izložiti.

Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

Riječi mnoge u meni naviru dok iznutra moj duh mene nagoni.

Ímé, bensőm olyan, mint az *új* bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, *csaknem* szétszakad.

Gle, nutrina mi je k'o mošt zatvoren, k'o nova će se raspući mješina.

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

Da mi odlane, govorit ću stoga, otvorit ću usne i odvratit' vama.

Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

Nijednoj strani priklonit se neću niti laskat ja namjeravam kome.

Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

Laskati ja ne umijem nikako, jer smjesta bi me Tvorac moj smaknuo.